Üzenjük

Barta János, Budapest
A körtefák levél- és terméshullását kevésbé a körterozsdagomba, sokkal inkább a körtelevélbolha kártétele okozza. A kéregrepedésekben áttelelő levélbolhák, ha erősen felszaporodtak, sokszor a tél végi lemosó permetezés ellenére is megjelenhetnek a fákon. A rügyfakadás után kelő kártevők azonnal szívogatni kezdik a zsenge hajtásokat, leveleket és bimbókat, így azok már eleve torzulnak, gyengén fejlődnek. Mivel a tetvek ragadós váladékot, mézharmatot ürítenek, a leveleken, de sokszor a hajtásokon is másodlagos kártételként megtelepedhet a korompenészgomba, amely az asszimiláció akadályozásával (a lélegző felületek elzárásával) tovább gyengíti a fákat. Mindezek súlyos esetben akár teljes levélhullást is okozhatnak, ilyenkor a megkötött terméseket is ledobja a legyengült fa.  Ahol ilyen súlyos a kártétel, ott nem elég a tél végi egyszeri lemosó permetezés, hanem azt megelőzően, ősszel teljes lombhullás után is, majd megismételve rügypattanás előtt is ajánlatos elvégezni. Aki ősszel nem permetezett, megteheti mostanában is, tartósan fagymentes időben vazelinolajos szerek (Agrol Plussz, Vektafid, Nevikén) valamelyikével, majd ismétlésként közvetlenül rügypattanás előtt. (A kettő között legalább két hét várakozási idő teljen el!). Az áttelelő lárvák ritkítására a téli törzsmeszelés, a tél végi kéregkaparás és törzsvédő kenet felhordása is hatékony kiegészítő védelem. Mindezek mellett vegetációs időben is szükség lehet a kártevő elleni permetezésekre nyári hígítású, vazelinolajos szerek valamelyikével.A súlyos fertőzés visszaszorítása után a vegyszeres védelem mértéke csökkenthető a hajtásképzés mérséklésével (a nitrogéntrágyák csökkentésével, gyenge metszéssel), valamint a fák ellenálló képességének erősítésével. Ez utóbbi célból a növényi szöveteket erősítő ásványi alginit és zeolit talaj- és lombtrágyák ajánlhatók.
A körtefák rozsdagomba-fertőzöttsége ellen a fertőzött hajtások és a lehullott lomb megsemmisítése (zárt komposztálása vagy talajba forgatása) mellett a közelben lévő borókák megvastagodott (fertőzött) hajtásainak megsemmisítése is elengedhetetlen (mivel a kórokozók a borókán áttelelnek, majd onnan a közeli körtefák visszafertőződnek). A tél végén ezért a körtefát és a borókát is fontos lepermetezni réztartalmú szerekkel.

Kalász Albert, Ócsa
A dió szemzésekor az úgynevezett ablakos szemzés vagy a sípolás a leggyakoribb eljárás. Az elsővel négyszög alakban, a másodiknál körben levágott héjrésszel oltják át a nemes szemet az alanyba. Ez történhet késő tavasszal is, amikor a dió a héját már jól adja, hajtóra szemzéssel (ami még abban az évben kihajt). Tapasztalatok szerint azonban a július második felében elvégzett, alvóra szemzés biztonságosabb, mivel a jó forradáshoz szükséges két-három hetes, 25 Celsius-fok körüli hőmérséklet jellemző arra az időszakra. Az ilyen oltványok általában jól összeforrnak, és elfogadhatóan áttelelnek.

Bognár Sándorné, Tata
A levélpetrezselyem a tél folyamán folyamatosan vethető ládába vagy cserépbe. A magokat egyenletesen tömörített talajra szórjuk, és csak egészen vékony rétegben takarjuk. Mivel a magok a talaj felületén, sötétben csíráznak, kisebb felületeken elég csak egy papírlappal letakarni a vetést (levegősen, hogy ne fülledjen be!), de ezt a takarást a csírák megjelenésekor távolítsuk el, nehogy alatta nagyon megnyúljanak a csíranövények. A petrezselyem hideg helyen (verandán, ablak közelében) erősebben hajt, levelei ízesebbek lesznek, mint fűtött helyiségben.