Bozsik gazda tollából

Amikor a Kertészeti Egyetem nemesítési tanszékén dolgoztam, csodálkozva álltam Szigetcsépen a Kunleány nevű szőlőfajta "ősanyja" előtt. Azt a tőkét nézhettem, amely eredeti amuri szőlő volt, nem európai. Hihetetlen fagytűrő képessége és betegségekkel szembeni ellenálló képessége miatt figyelt fel rá Koleda István professzor, ezért hozta magával a távoli Amur folyó völgyéből. Ebből a "vadszőlőből" többszöri keresztezéssel nemesítette ki a Kunleányt, amely az Alföld egyik sztárja lett a nyolcvanas években.
A magyar szőlőnemesítők megelőzték korukat. A fagytűrő és betegségekkel szemben ellenálló fajták egész sorát állították elő műhelyeikben. Ilyenek például Szegedi Sándor kecskeméti csemegeszőlői és Csizmazia Darab József egri fajtái is. Kozma Pál professzor és Koleda István a Kertészeti Egyetemen szintén előállított olyan új szőlőket, amelyek fajhibridek voltak, azaz nem csupán európai szőlők szerepeltek az őseik között, hanem amerikaiak és ázsiaiak is.
A csemegeszőlő kategóriában nem jelentett különösebb gondot az, hogy nem színtiszta európai szőlőkről van szó, ám a borszőlők esetén, mind a fehér, mind a vörös vonatkozásában ez már hátrányos megkülönböztetésre adott okot. A borbírálatokon gyakorta elhangzott, hogy az ázsiai és amerikai szőlőkre jellemző "rókaíz" azért ott lapul a buké mélyén, még ha a harmadik-negyedik szőlőgeneráció boráról beszéltek is.
A XXI. században Európában is megváltozott ez a szemlélet, hiszen az emberek egyre jobban vágynak arra, hogy vegyszermentesen állítsák elő a finom csemegeszőlőt vagy a mustot és a bort. A háznál lévő lugast sem kell permetezni, legfeljebb a biotermesztésben is alkalmazható rézzel és kénnel, és nem kell félni attól, hogy gyermekeink, unokáink mérgezést szenvednek.
A sors azonban nem volt hozzánk kegyes, hiszen beteljesedett a magyar nemesítőkön a régi bibliai mondás: "egy próféta sem kedves a maga hazájában".
Az 1956-ban Nyugatra menekülő gazdák magukkal vitték a Zalagyöngye vesszőit. Kanadában például sokkal korábban termesztették, mint itthon, hiszen nálunk csupán 1970-ben kapott állami fajtaminősítést. Ezért látni Kanadában csodaszép Göcseji zamatos ültetvényeket is. Az észak-amerikai országban Agria néven palackozzák azt a vörösbort, amely nálunk csakis Turán lehetett. Az Augusztusi muskotályt Németországban előbb vezették be, mint itthon, ezért lett Palatina a neve. Egyébként a németek élharcosai a betegségekkel szemben ellenálló szőlőknek, amelyeket "kerti szőlőknek" neveznek. A Zalagyöngye, a Nero és a Bianca előbb lett az Európai Unió tagja, mint hazánk. Az Esther is azért nem Eszter, mert a németek közbeszóltak. A legfrissebb német szakkönyvekben ott sorakoznak a legjobb magyar fajták, mert arrafelé tudatában vannak annak, milyen kincsek születtek a Kárpát-medencében. Egy németországi nemzetközi fajtakísérletben a magyar fajták végigverték a világ többi fajtáit (mint egykor labdarúgásban az Aranycsapat a többi nemzeti tizenegyet). Nekünk is tudatára kellene ébrednünk a magyar fajták erényeinek!
A biobor kategóriában a Bianca ma már magyar földről kerül Angliába. (Svájc és Ausztria azonban ebben is megelőzött minket.)
Nagyapámnak csodálatos szőlőskertje volt egykor. Tucatnyi fajtát termesztett, mert szerette a változatosságot. Ma már nincs meg ez a kert. Ma már nincs meg ez a szőlő. De ami megmaradt az ő keze munkájából egy másik kertben, annak utolsó mohikánjait máig félve őrzöm. Melléjük ültettem az újkori ellenálló szőlőket, amelyeket nagyapa még nem ismerhetett, a Biancát, a Terézt, a Pölöskei muskotályt, a Nerót, a Palatinát. Talán azért nem idegenkedtem sohasem a "vegyes házasságból" született szőlőktől, az ellenálló fajtáktól, mert Koleda tanár úr szellemisége belém oltotta, hogy ne a szőlő származására, hanem tudására figyeljek.