Kutyaposta

A legfontosabb küldemény a meggyilkolt - és az eddig rendőri eljárás szerint rendben lévő módon meggyilkolt - Csipke kutya gazdájától jött:"Részgyőzelem! A Nógrád megyei rendőr-főkapitányság eltörölte a Csipke ügyében hozott végzést! Új nyomozás lesz! Hiányosságokat állapítottak meg..." Majd a végén, csupa nagybetűkkel: "CSIPKE ÉL!"
Igen: él! Az emléke is él, és a Csipke-ügy is él! Úgy látszik, mégsem sikerült elhallgattatni a tanúkat, észrevétlenül és igaztalanul lezárni a dühödt mészárlás történetét. Talán a mi cikkünk is segített, hogy a lassan országos felháborodást okozó történet mégsem mehetett feledésbe. Várjuk hát a folytatást!
Áradnak a biztató telefonok, levelek.
"Tisztelt Szerkesztő Úr! A magam és több állatvédő társam nevében gratulálok a Szabad Föld 2006. január 20-án megjelent Kutyapostás c. cikkéhez. Véleményünk szerint a cikk nagymértékben hozzájárult az állatok sérelmére elkövetett és eltussolt bűncselekmények leleplezéséhez. Felhívta az állampolgárok, a törvényhozók és a hatóságok figyelmét, hogy Magyarországon az állatvédelmi törvény betartatását és a felelősségre vonást az erre hivatott szervek nem kezelik kellő komolysággal, és ezt minden következmény nélkül megtehetik. Tisztelettel: Molnár Mária"
Lena így írt: "Szuper a kutyapostás levél, gratulálok. Borzasztó, hogy ilyen emberek mozognak a természetben, mint ez az őrült vadász is, de sajnos ez a magyar valóság! Kiábrándító!!!"
Bella pedig ezt küldte, villanypostán: "Most olvastam Szücs Gábor beszámolóját az erdélyi kopó haláláról. A cikkben szereplő "vadászt" az állatvédő egyesületek jogászainak kellene felelősségre vonniuk, mert egy ártalmatlan, védett fajtának, ráadásul az ősi eszközzel, pergővel felszerelt kutyának is vannak jogai! Őszinte sajnálattal üdvözlöm a károsult gazdát: Bella."
Ugye, talán mégsem rohadt el teljesen ez a világ... Sőt! Olykor sírnivalóan is szép tud lenni...Mert küldött levelet egy kisfiú is, még karácsony tájt, amikor a szilveszteri, kutyákat megőrjítő petárdázást tettem szóvá:
"Mindig olvasom a Kutyapostát. Én átölelve tartottam a kis kutyámat, míg a nyomorult durrogások voltak!
Az én karácsonyfám a kicsik közt a legnagyobb. Forintonként raktam érte a pénzem. Újságot hordtam ki, esőben, hóban, s raktam a postaládákba bele, míg eljutottam ide, hogy a kiskutyámnak tejre-kenyérre telik.
Szegények vagyunk. Apukám meghalt, s Anyukám nagyon nagy beteg lett. Iparkodtam10 évesen, hogy falatról falatra meglegyen mindene. Nem volt hús, sem ajándék - de nem baj. Ministráltam, s ott is kaptam egy kicsike pénzt, és büszke voltam, mert a Jézus Krisztus még szegényebb volt, mint én.
A kutyám neve: Kiss Gombóc, én pedig a Kiss Dezsőke vagyok, így hívott az Édesapám! Köszönöm, hogy el tetszett olvasni. Tessék kitenni az újságba! Dezsőke, Abonyból."
Kedves Dezsőke! Látod, ahogy kérted, kitettem a leveled az újságba... És azt hiszem, nemcsak a Kutyapostás szemébe csaltál vele könnyeket... Szeretném, ha jelentkeznél, a pontos címed ugyanis lemaradt. S bár Abony nem túl nagy település, de nem biztos, hogy megtalál úgy a postás, hogy Dezsőkének, Abonyba... Szóval írjál újra, s a Kutyapostás - meg az olvasók közt lévő sok-sok Kutyapostás -, bizton tudom, majd kitalál valamit...