Üzenjük

Kazinczy István, Tiszapüspöki
A víz keménységét a vízben lévő kalcium- és magnéziumsók adják. Ezek a vegyületek az élet folyamataihoz bizonyos mennyiségben szükségesek, ezért a kemény vizek általában nem ártalmasak az egészségre (a vese és epekő képződését nem segítik elő), sőt a túl lágy vizek rendszeres fogyasztása miatt hiánybetegségek is felléphetnek. A kemény vizek lágyításának legegyszerűbb módja az ülepítés. Egy nagyobb edényben egy-két napig állni hagyjuk a vizet, hogy elillanjon belőle a fertőtlenítéséhez használt klór és kiváljanak a keménységét okozó sók. Az állott víz általában kedvezőbb hatású emberi fogyasztásra, öntözésre és ipari-háztartási felhasználásra is. Az állott víz forralásával tovább lágyíthatók a kemény vizek. Kisebb mennyiségek esetén a vízkőképződés csökkenthető kémiai úton is (trisó, szóda, ecet hozzáadásával), de az ilyen víz fogyasztásra nem alkalmas! Nagyobb mennyiségek esetén a vízkő lerakódása a vízvezeték mágnesezésével akadályozható meg, amely eljárás a víz ásványi összetételét nem változtatja meg.
Az artézi vizek a mély talajrétegekből előtörő - gyakran gyógyhatású - vizek, amelyek általában mentesek a szennyeződésektől, ezért az egészségre jobb hatásúak, mint a tisztított, vezetékes vizek. Gyógyhatásuk változó, hiszen összetételüket a víz által átjárt mélyrétegi kőzetek ásványianyag-tartalma határozza meg. A gyógyvizek - akárcsak a gyógyszerek - hatásai egyéni érzékenységtől függően eltérőek lehetnek. Előfordulhat, hogy a sokszor gázosodó artézi víz kellemetlen hatása egy-két napos állás után vagy forralással, esetleg csapvízzel keverve megszüntethető, ellenkező esetben azonban a víznek tulajdonított kedvezőtlen hatásokat tanácsos megbeszélni a kezelőorvossal. A forgalomban lévő különböző technológiájú - általában nagyon drága - háztartási vízszűrő készülékek használatát kevésbé ajánlhatjuk, hisz azok ellenőrizetlen körülmények között esetleg épp az értékes (gyógyhatású) ásványi anyagoktól mentesítik az átszűrt vizet.

Horváth János, Dunaújváros
A borok házilagos palackozása azért nem terjedt el, mert az a hordós borokénál sokkal gondosabb előkészületeket és költségesebb felszerelést igényel. Palackozás előtt a bort minden zavarosító anyagtól (élesztőgombától, fehérjéktől, baktériumoktól, maradék cukortól) meg kell tisztítani, mert bármi, ami a borban marad, zavarosodást, utóerjedést, ecetesedést okozhat. Mindez hordós boroknál utólag még kezelhető, palackos borokból azonban az ilyen általában veszendőbe megy. A borok csírátlanítása mellett nagyon fontos a palackozóhelyiségek, -eszközök, palackok és dugók sterilizálása is, ami házi körülmények között nagyon nehezen oldható meg. A higiénián túl a borok kezelése is (érlelése, a palackozás ideje, a bor és dugó közti légtér nagyságának szabályozásával a bor palackos utóérlelése) külön ismereteket és nagyon sok tapasztalatot igényel. Végső soron a borok minőségét és egyedi értékeit ezekkel a sajátos eljárásokkal adhatják meg.
Egy-egy hegyközség összefogásával mód nyílhat arra, hogy közösen fenntartott, illetve a nagyobb borászati üzemek laboratóriumában a kisebb szőlészetek borát is szakszerűen palackozzák. A lehetőségekről a helyi hegybíróknál érdemes érdeklődni. Borászati eszközök, felszerelések, palackok, szakirodalom és minden, ami a borászathoz szükséges, a borászati szaküzletekben, valamint az Eurotrade Kft. telepén (1224 Budapest, Barackos u. 51., telefon 06-1/207-3753) szerezhető be. Ugyanitt szakmai kérdésekben és a palackozóüzemekről is tájékoztatást adnak. Sok hasznos tanáccsal szolgál a Borászok zsebkönyve, valamint Eperjesi-Kállay-Magyar Borászat című egyetemi tankönyve.