Bozsik gazda tollából

A hazai almatermesztés az 1970-es években érte el csúcspontját, évente egymillió tonna alma termett. Manapság csupán feleennyiről beszélhetünk. A korlátlannak tűnő egykori szovjet piac szinte minden almát felvett, bármilyen minőségben. Ma már Moszkvában is ugyanúgy meg kell vívni az "almacsatát" a nyugatiakkal, mint például Bécsben. Alapvetően megváltozott a nemzetközi piac, Kína kivitele megelőzte az Amerikai Egyesült Államokét. Az amerikaiaknak már évekkel ezelőtt jogi furfangot kellett bevetniük, hogy feltartóztassák a kínai almaáradatot, mert az olcsó gyümölcslé úgyszólván elárasztotta az USA-t.
Az európai piacon meghatározóak a franciák, az olaszok, a hollandok, sőt a lengyelek is. Lengyelországban manapság több mint egymillió tonna alma terem, és el is tudják adni. Nem könnyű a helyzete annak, aki almával akar foglalkozni, hiszen a minőségi alma lehet az egyedüli kitörési pont. A jonatánalma példája bizonyítja, hogy egy született amerikai fajta is válhat igazi hungarikummá, ezért érdemes figyelni az újdonságokat.
A napokban Helvécián, a fajtakísérleti állomáson 58 féle alma tárolási tulajdonságait hasonlították össze, négy kategóriában. Az őszi almák közül az Elstar, a Galaxy, a Bel-El és a Sampion négyese végzett az élen. Harsányi József, a bírálat vezetője kiemelte, hogy a Sampion hódít Európa szerte. Egy holland almaspecialista, aki Magyarországon gazdálkodik egy holland-magyar vegyesvállalat keretében, tényekkel támasztotta alá: a magyar földön termett Elstar fajta minden tekintetben jobb minőségű, mint a Hollandiában termett. Az Elstar egyébként holland földön született almasztár.
A második kategóriában a rezisztens és a sárga almák mérték össze erejüket. A rezisztens almák közül a Relinda győzött, második lett a Renora, és holtversenyben harmadik a kontrollnak betett Jonagold, valamint a Smoothee - amelyet Gibson Golden Delicius néven is emlegetnek -, azaz a fehér almák királynője.
A harmadik futamban a számtalan Jonagold-variáció és -mutáns vívta csatáját, hiszen köztük egy sor piros változat szerepel, amelyek rabul ejthetik a vásárlókat hihetetlenül vonzó külsejükkel. Három kevésbé közismert típus: a Romagold, a Jonaveld és a Jomar végzett az élen. A Jonagoldról tudni kell azonban, hogy triploid fajta, ami azt jelenti, hogy virágpora alkalmatlan a termékenyítésre, így két másik fajtával kell ültetni, amelyek ráadásul egymást is porozzák.
A negyedik kategóriában a legjobban tárolható almák versenyeztek. Aranyérmet szerzett az Idared, hazánk vezető fajtája. De a krónikásnak jobban ízlett a franciák üdvöskéje, a Delgollune, vagy társnevén Delbard Jubilee, amely magánnemesítés eredménye. Különösen finom, fűszeres zamatú alma. Külsőleg kissé emlékeztet a Jonagoldra, de ízben még azt is felülmúlja. Harmadik helyen a Pilot nevű fajta végzett. Ha almatermesztő lennék, akkor tüzetesen nagyító alá venném a Delgollune nevű francia almát, vajon mit is tud, mert a látottak alapján piacképesnek tartom. De mivel nem vagyok gyakorló szakember, bárki könnyen mondhatja: kibicnek semmi sem drága. Ettől függetlenül nem árt az újdonságokat szemügyre venni.