Élő kert

Veszedelmes vegyszerekkel védett kertben nincs helye a bogaraknak, ezért ilyen helyen nem is védheti meg a pettyes katicabogár növényeinket a levéltetvektől. A biokertben viszont igyekszünk kialakítani a természet egyensúlyát, a növényevő állatokkal - tetvekkel, atkákkal, molyokkal - táplálkozó ragadozó rovarok, a katicabogár, a fátyolka, a ragadozó atka és a fülbemászó itt védelmet találnak. Hullámpapírcsíkkal, fordítva felakasztott, nyirkos faforgáccsal bélelt virágcseréppel biztosíthatunk nappali menedéket közülük az éjjeli ragadozók számára.
A biokert menedék olyan vadon termő növénynek, mint a csalán. Friss, zsenge levele korpa, dara közé keverve aprított formában a kispulykák, kiskacsák, kiscsirkék tápláléka, erősítője. A virágzás előtti hajtást levágva, ötkilónyit ötven liter esővízben áztatva nyerjük pár napi állás után azt a csalánlevet, amelyet tízszeres hígításban használhatunk fel a növények erősítő permetezéséhez. Lemosó hatásával együtt a levéltetvek, takácsatkák, molytetvek gyérítését szolgálja. Az uborkán a levélfonákra permetezve - ami a támrendszerre futtatott növénnyel könynyen megvalósítható - a peronoszpórafertőzést is mérsékeli. A hordóban maradt csalántönkölyt ássuk el a fák koronacsurgójában, mert így értékes nyomelemeket juttatunk a gyökerekhez, még a sárguló lomb is kizöldül tőle.
A biokertben ne hagyjuk takaratlanul a talajt. A korán lekerülő növények után vethetjük-ültethetjük a másodterményeket nyár végi, őszi fogyasztásra. A talajt ilyenkor nem tanácsos ásni, mert kiszárad és nehezebb lesz elmunkálni. Ásóvillával vagy kétnyelű talajlazítóval készítsük elő a talajt, majd gereblyézzük apróra.
A zöldborsót úgy szedjük le, hogy a gyökere maradjon a földben, mert a nitrogéngyűjtő baktériumok gazdagítják a talajt. Borsó után vethetünk tápanyagigényes késői káposztaféléket, kínai kelt vagy brokkolit is. Beöntözés után takarjuk a sorokat tőzeges, perlites keverékkel, így a sorok kikelés előtt is láthatók az eltérő színű takarás miatt és könnyebben tarthatjuk gyommentesen a talajt. Amikor már palántaméretűre fejlődnek a növények, beállíthatjuk a harminc-negyven centiméteres tőtávolságot.
Korai spenót és saláta után a majdhogynem gyógynövénynek számító céklát is vethetjük, mert a lúdtojás nagyságú méretet még így is elérjük. Aki az apró céklát kedveli, választhatja a két és fél-hat centiméter átmérőjűre növő, gömbölyű, vörös húsú Little Ball fajtát.
Zöldhagyma után vethetünk például gumós édesköményt. Ez az ánizsos illatú növény kaporra emlékeztető lombjával is díszít, megvastagodott levélnyéléből képződött gumója pedig párolva ételkülönlegesség. A magvakat érdemes előcsíráztatni, és úgy elhelyezni a fészekbe, hogy négyzetméterenként 10-15 növény fejlődjön. Ha egy szálat hagyunk fészkenként, akkor gumója öntözéssel félkilósra is megnőhet 75-85 nap alatt.