Esővíz a dughagymának

A mediterrán országokban - ahol különösen sok hagymát termesztenek - a tapasztaltabb gazdák finoman megnyomkodják a gerezdeket duggatás előtt, hogy ízletesebb termést nyerjenek. Általában olívamagvakkal együtt rakják el a fokhagymát, mert a két növény kedvezően hat egymásra, és a terület sem marad kihasználatlanul a hagymaszüret után.
Sok bosszúságtól és hajolgatástól kímélhetjük meg magunkat, ha nem kell visszanyomkodnunk a kifordult dughagymát a földbe, sürgethetjük ugyanis a hagyma gyökérképződését nagyanyáink jól bevált receptjével. Az ültetés előtti napon érdemes a hagymát tiszta esővízbe áztatni, hogy a növekedéshez szükséges vizet ne a talajból kelljen felvennie. Az áztatásnak az is előnye, hogy a hagyma megduzzad, és már a vízben eléri azt a méretet, ami elengedhetetlen a gyökeresedéséhez. Így nem lökődik a talaj felszínére, miután meghízott a magába szívott nedvességtől. (A szárazon duggatott hagymánál ez gyakran előfordulhat.)
A hagymalégy rengeteg fejfájást okoz a póréhagymát termesztőknek. Egy régi kertészpraktikával nagyon könnyen becsaphatjuk a szemtelen legyeket: ha tojáshéjakat erősítünk vékony gallyacskákra, és azokat beletűzdeljük a hagyma sorába, oda rakják le a petéiket, nem a póréhagymára. Ha többszörös védelmet szeretnénk, ültethetünk a póréhagyma mellé paradicsomot is, mert annak az illatát ki nem állhatja a hagymalégy, ezért messze elkerüli a növényt. Ha répát vetünk a hagyma mellé, szintén más utakra téríthetjük a kártevőt.