Humusz kell a kivinek

Napjainkban a piacon nemcsak hazai gyümölcsöket kínálnak, de óceánokat átszelő különlegességekkel is találkozhatunk. Az új-zélandi termelők elárasztották a világot a magas C-vitamin-tartalmú kivivel. Cukorsav-, fehérje- és kalciumtartalma is értékessé teszi a nálunk is megélő kúszó cserje gyümölcsét.

Házunk tájaGyőrffy Sándor2006. 03. 03. péntek2006. 03. 03.
Humusz kell a kivinek

Nagy Gyula az erdélyi, Bihar megyei Margittáról azt írja, hogy van egy pár kivitöve (hím és termő) az apró szemű Weiki fajtából. Már termést is hozott, 50-60 darabot. A metszéshez kér eligazítást.
Szőlő helyett kivi címmel a Kertészet-Szőlészetben jelent meg évekkel ezelőtt (1999. szeptember 16.) az a nagy figyelmet kiváltó cikk, amelyben az új iránt érdeklődő, vállalkozó kedvű kertészeket a ritka növény meghonosítására biztatják. A szőlővel szembeni előnye, hogy nem kell permetezni, kapálni pedig nem is szabad. A Biogazda 2. kötetébe is ezen előnyei miatt került be a kivi. A növény egyéves hajtásain jelennek meg a virágai, így rendszeres metszést kíván, főleg a támrendszerhez való alakítására kell figyelemmel lenni. A harmadik évben kezd teremni, termése utóérő, hűtött tárolóban hónapokig eltartható.
Kínai egresnek nevezi Velich István Nálunk is megterem című könyvében a kivit, és különleges feladatnak minősíti a növények metszését. A kivi kúszó szárú, csavarodó hajtásaival kapaszkodó növény. A kiválasztott lugas vagy kordonfa kialakításán kívül a nyár folyamán az erősen futó, csavarodó, vékony hajtások időnkénti lemetszésével a vastagabb, egyenes hajtásrészek megerősödnek, ami fokozza a termőképességet. Az egészséges és megszakítás nélkül növekvő példányok ősszel lehullajtják leveleiket, és kedvező, nem túl napos, északról védett fekvésben károsodás nélkül vészelik át a telet.
A tápanyagban gazdag, humuszos talajokat kedveli. Az erősen meszes, lúgos kémhatású talajokon rosszul fejlődik. A kivifajták nagy része kétlaki (hím és nővirágú). Egy jól megválasztott hím példány öt-hat nővirágút képes beporozni. Szaporítható magról, dugványozással és oltással. A magról vetett példányokat - mivel bizonytalan a minőségük - alanyként használjuk. A már bevált egyedekről szedett oltóvesszővel a szőlőhöz hasonlóan hasítékoltással, oldalékezéssel és párosítással szaporíthatjuk márciusban, még az alany- és oltóvesszők kihajtása előtt. Az érett leveles hajtásokból vágott egy- és kétszemes darabokat laza föld-perlit keverékbe dugványozzuk, olyan mélyre, hogy a felső szemek a föld fölött maradjanak. Az üveggel, fóliával fedett dugványok félárnyékos, meleg, körülbelül 25 Celsius-fokos hőmérsékleten egy-két hónap alatt gyökeresednek meg. Az így szaporított növényeket a tenyészedényben (konténerben) a hideghez folyamatosan szoktatva két évig neveljük, és tavasszal ültetjük a végleges helyükre.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek