Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Olyan hosszúra nyúlt és hideg tél után, mint ez az idei is, nem kizárt a kisebb-nagyobb fagykár a szőlőültetvényekben. Különösen az alföldi középmagas- és magasművelésekben (kordonokban), ahol az ültetvények fokozottabban ki vannak téve a téli fagy pusztításának.
Előfordulhat, hogy fontos tőkerészek, így termőalapok, karok (sőt az egész tőketörzs is) áldozatul esnek a téli hidegnek. A tőke egyes részeinek pusztulását a fölkopaszodás, a természetes öregedés is előidézheti. Bármi is a kiváltó ok, szükségessé válhat az egyes tőkerészek megifjítása, leváltása, ami által visszaállíthatjuk csökkent termőképességű szőlőtőkénk eredeti termőerejét. Minderre persze csak akkor érdemes sort keríteni, ha a sérült tőke nem túlságosan öreg, és tartalékainak mozgósításával a növény képes teljesen fölújulni. Ellenkező esetben vegyük ki tövestül, és ültessünk helyébe újat.
Szorosabban véve a kar azon részét tekintjük a szőlő termőalapjának, amelyen a (cser alapú) váltómetszést végezzük. A rendszeres metszés következtében ez a termőalap - ha csak egy ízköznyivel is - évente magasodik, végül annyira kiemelkedhet, hogy a belőle fejlődő hajtások már-már kezelhetetlenné válnak, és megbontják az eredeti, szabályos tőkeformát. Az ilyen fölnyurgult termőalapot le kell váltanunk, amit két vagy három év alatt végezhetünk el. Két év alatt akkor ifjíthatjuk meg, ha a karon olyan, erőteljes fattyúveszsző képződött, amely kétrügyes biztosítócsapra metszhető. A metszést követő év tavaszán ezen a csapon két erőteljes vesszőt kapunk, amelyekre már alapozhatunk. Ekkor a felnyurgult termőalapot tőből eltávolítjuk, a tavalyi biztosítócsapon fejlődött két vesszőn pedig váltómetszést végzünk. (A fölsőbb helyzetűt termőre, az alatta lévőt ugarra metsszük.)
Ha az a bizonyos fattyúvessző, amellyel a fölkopaszodott termőalapot leváltani készülünk, fejletlen, gyenge, akkor ezt csak egyrügyes csapra metszhetjük. A következő év tavaszára ebből az egy rügyből már erőteljes vesszőt kapunk, amit kétrügyes csapra metszünk. A harmadik év tavaszára a kétrügyes csapból két erőteljes vesszőt kapunk, amelyeken váltómetszést végzünk. A fölnyurgult termőalapot is ekkor távolítjuk el.
Idővel maga a termőkar is fölkopaszodik, a rajta lévő termőalapok a végére kerülnek, a kar elején és közepén kiritkulnak, legyengülnek. Eljön az egész kar leváltásának az ideje. Ehhez első lépésként - lehetőleg a kar tövén - fattyúvesszőt keresünk, amelyet biztosítócsapra metszünk. Ha ez a fattyúvessző erőteljes, akkor a következő évben belőle fejlődő vesszőt hatvan centiméterre visszavágjuk, amivel megteremtjük a teljes karhossz felének az alapját. Ha a következő évben ebből is erőteljes vessző fejlődik, akkor az új növedéket szintén hatvan centiméteren visszavágjuk, amivel teljes hosszúságban vetünk alapot a százhúsz centiméteres tőkekarnak, ami a kordonművelésű tőkék jellemző karhossza.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu