Kenyér, gébics, kökörcsin

Csúnya, párás délelőtt, a szél az ember bőre alá bújik. Mi azonban, ahelyett hogy a jó meleg szobában ülnénk, gombákat meg zuzmót keresünk a nagynyomási legelőn. Lenti István főiskolai tanár, a Szabolcs Megyei Önkormányzat mezőgazdasági bizottságának elnöke, a leendő nyírségi natúrpark megálmodója megy elöl földre szegezett tekintettel. Azt mondja, márciusban virágzik a kökörcsin, a magyar flóra egyik legbecsesebb kincse. Nemcsak becses, igen ritka is. Van fajtája, melyből csupán néhány bokrot találni az egész országban. Abból is kettőt itt, a bátorligeti nagylegelő egyik szegletében. Mi tagadás, abban a szegletben nem szívesen látott vendég az idegen.
Mindenütt máshol azonban igen. 
- Óriási tévedés lenne azt hinni, hogy az őslápon meg a nagylegelőn kívül nincs semmi más látnivaló a Nyírségben - emel fel diadalmasan egy aprócska, agyonaszott gombát a tanár úr. - Nem erre gondoltam persze - ejti le a gombát -, hanem - mutat körbe - erre a gyönyörű tájra. Biztos vagyok benne, hamarosan eljön az idő, amikor ezrek poroszkálnak majd itt a poros utakon, szemelgetve a Nyírség kincseiből.
A natúrparkok gondolata hazánkban sem új keletű, ám igazán csak egy-kettő működik nálunk. Legismertebb a vértesi park. Nyugatabbra, például Hollandiában vagy Belgiumban, Franciaországban jóval több van belőlük, s a látogatottságuk is meglepően magas: akad, amelyiket egyetlen év alatt tízezernél is többen keresnek fel. Pedig ilyen helyeken nem nagyon számíthatnak különleges természeti látnivalókra. Nincsenek egzotikus állatok, növények. A varázslat maga a táj, amely hosszú ideje őrzi a jellegzetes, semmi mással össze nem téveszthető arcát.
A Nyírség délkeleti pereme is ilyen. Szép és különleges - de van egy nagy baja: nehéz itt a megélhetés. A táj legnagyobb értéke talán a fa, az egész Alföldön itt a legnagyobb az erdősültség. A rendszerváltás táján úgy tűnt, hogy hamarosan eltűnnek az erdők. Hál' istennek nem így történt. Sok öreg fát kivágtak ugyan, de az erdők java megmaradt, s ha a natúrpark létrejön, még biztosabb lesz a sorsuk. A tervek szerint a Nyírerdő Rt., valamint tizenkét magyarországi meg - minthogy a Nyírség átnyúlik az országhatáron - hat romániai település alakítja majd meg a parkot, melyhez az erdőbirtokosságok és a magángazdák is csatlakozhatnak.
- Nem várunk csodát - mondja Trefán Gábor, az alapító tervezetet aláíró ömbölyi polgármester -, csak azt, hogy megőrizzük a kultúrtörténeti emlékekben is gazdag tájat. És azt, hogy megmarad a falvak népessége. Bár... - gondolkodik el - már ez is kisebbfajta csoda lenne.
A Nyírség e szegletének természeti értékeire már korábban felfigyeltek a tudósok. A Ligeti-őslápot és a Fényi-erdőt már rég betagolták a Hortobágyi Nemzeti Parkba, ám sokan önálló nemzeti parkban gondolkodnak ma is. Már a központot is megtalálni vélték: természetesen Bátorligeten. El is készült egy pompás kutatóközpont, de aztán az önálló nemzeti park tervezete váratlanul lekerült a napirendről.
- Nem örültünk neki - veszi át a szót a ligeti polgármester, Antal Mihály -, de a leendő natúrpark vigasztalást nyújthat. Másutt a természet védelme sok gazdát kimondottan bosszant. Azt hangoztatják, első a kenyér, s csak második a gébics meg a kökörcsin. Mi viszont azt mondjuk: ne legyen köztük sorrend. Éljen meg az ember is, éljen meg a gébics is. És a vidékre kíváncsi idegeneket is szívesen látnánk errefelé.