Kutyaposta

"Hatvannyolc éves parasztember vagyok. Gyerekkorom óta mindig volt kutyám. Most is van egy okos, értelmes, egyéves német juhászom. Sajnos nagy baj van vele. Véresre vakarja magát. Cafatokban jön le róla a szőr, a bőrrel együtt. Állatorvos kezelte két ízben. Egy kezelés hatezer forintba került, ettől kb. egy hónapig elmúlott a betegsége. Azért vagyok kétségbeesve, mert kis nyugdíjamból orvosoltatni nem bírom. Megjegyezni kívánom, hogy ez előtt egy kicsi pulikutyám volt, hasonló betegségben. El kellett altatni. Tájékoztatásképpen még azt mondanám, hogy van még egy ötéves német juhász kan kutyám. Ezt már felnőtten hoztam, és annak semmi baja sincs, szép egészséges. De ezt is nagyon szeretném meggyógyítani. Ehhez kérnék szépen, és szívesen fogadok és köszönök mindenféle jó tanácsot vagy segítséget.
Szabó Feri bácsi
8734 Somogyzsitfa, Mártírok u. 64. (Tel.: 06-85/319-393)"

Kedves Feri bátyám, nincs jobb tanácsom, mint hogy orvoshoz kell vinni a kutyust. Ez a betegség sokféle lehet, amit innen, Pestről megállapítani képtelenség. Két kutyust tartani a Maga helyzetében, bizony dicséretes vállalás, ezért a Kutyapostás, mi mást tehet, küld egy kis pénzmagot, remélve, hogy talán lesz, aki követi példáját...

*

"A segítségüket szeretném kérni, az Önökét és az Olvasókét. Rokkantnyugdíjas vagyok, sajnos kevés pénzzel és egyedül. A kiskutyám is meghalt. Nagyon szeretnék egy mopsz kislány kölyökkutyát. Aki tud, segítsen nekem. Nagyon köszönöm!
Hűséges olvasójuk: Csernák Sára
(Tel.: 06-70/310-0447)"

Sajnos - vagy Önnek szerencsére - egyre több kutya keres gazdát menhelyeken. Vegye fel velük a kapcsolatot. Ha van a közelben ismerőse, aki internetezik, gyerekjáték lesz találnia új kutyust. Ha talán nem is épp egy mopsz kislányra, de valami ahhoz hasonlóra biztosan rálel. Ön is és az új jövevény is boldog lesz, jól tudom...

*

"Látta azt a soproni kutyakínzót? És az ott szenvedő kutyák kétségbeesett, fájó, rettegő, bánatos szemeit? Segíteni sajnos nincs módomban. Szegény vagyok, öreg vagyok, s ezért további borzalmakat, látványokat vagyok kénytelen elviselni! És meghalt a kutyám is. Ha megengedi, az Ön rovatában emlékeznék rá...
Kicsikém. Úgy érzem, rövidesen utánad megyek, remélem, megtalállak. Mióta elmentél, a szívem nagyon sajog, nélküled én boldogtalan vagyok. Délben, mikor szólt a harang, énekeltünk ketten. Én ültem a sámlin és Te mellettem. Láttam a szemedben, boldog voltál akkor, hidd el, hidd el, én is szerettelek nagyon, nagyon, nagyon.  Emlékszel, mikor kosárszámra adtam évente az almát? - a szomszéd köszönte, de a kosár rád várt. Akkor Te indultál, két métert ugrottál, Te mindenre vigyázva, mindent visszahoztál. Hűséges kis szíved már régen nem dobog, és én azóta boldogtalan vagyok!
Sinkó Istvánné
Gyepükaján"

Nehéz ilyenkor megszólalni, hát nem is teszem...