Kutyaposta

De előtte ismét emlékeztet a korábbi írásokra: 2005. október 28-án Kisbárkány-Bedepusztán egy Sz. Tamás nevű vadászember (?) agyonlőtte egy tizenéves kisfiú erdélyi kopóját, mert szerinte az egy őzet kergetett. Miközben a kutya a nyáját legeltető kisfiú közelében volt, nyakörvén három olyan jelzéssel - pergővel -, ami akkora zajt csap, hogy eleve lehetetlenné tenné a kutya számára a vadászatot...
A kisfiú családja feljelentést tett az ügyben. Ám a minden részletében érthetetlenül (vagy sajnos nagyon is érthetően) elfogult rendőrségi határozat teljes egészében a vadászembernek (?) adott igazat. Ráadásul mindezt gúnyos, nagyképű, kioktató hangon, amit már csak azért sem értett a Kutyapostás, mert az irat szerzői - örökítsük ide a nevüket: Bakos Attila alezredes, kapitányságvezető és Kolleth Csaba százados - egész egyszerűen nem tudnak magyarul. Írni biztosan nem: annyi helyesírási hibát ejtettek dolgozatukban, ami megkérdőjelezi a nyolc osztály elvégzését is...
"Csipkéék" fellebbeztek, s akkor a Kutyapostás örömmel jelentette: új eljárás indul; na, majd most biztosan kiderül az igazság... De nem: másodjára ugyan kevésbé kioktató hangú és kevésbé nagyképű, de a szöveg mélyén legalább olyan gúnyos és elutasító határozat érkezett, mint korábban. A lényeg: minden úgy jó, ahogy volt, a kisfiú és Csipke kutya hibázott, a vadász meg hősiesen helytállt, amikor, úgy harminc méter távolságból, gondosan agyonlőtte Csipke kutyát. A két határozat között az egyetlen változás: a Kutyapostás ezúttal, gyenge kettessel, átengedi az írás megfogalmazóit - álljon itt emlékül az ő nevük is: Balog Sándor alezredes osztályvezető és Tóth József főtörzsőrmester -, ugyanis mindösszesen csak 49 darab kisebb-nagyobb helyesírási hibát ejtettek rövidke dolgozatukban. S ez, lássuk be, lényegesen jobb teljesítménynek mondható, mint elődeiké volt, vagyis ebből is látható, ez már egy emeltebb rendőri szint...
A Kutyapostás - mivelhogy írással foglalkozik - régtől tudja: a helytelen, zavaros mondatok általában hazug gondolatokat takarnak. Ha ennek szellemében vizsgáljuk e két határozatot, hát túlzottan nincs miért bizakodnunk a nógrádi rendőrökben. (Pedig Nógrádban, vadászatügyben, amúgy példásan nagy a rend, hiszen alig van olyan hónap, amelyik ne múlna el valamilyen halálos vadászbaleset nélkül...) Nógrádi rendőr és ügyész urak! Végezetül feltennék néhány kérdést:
- Mifajta megismételt eljárás az, ahol a sértett felet meg sem keresik?
- Micsoda aljasság - és a család jövőjére utaló fenyegetés - az igazukért küzdő "Csipkéékkel" kifizettetni a "szakértő" 28 ezer forintos díját, akit nemcsak, hogy nem ők kértek fel, de nem is láttak az eljárás folyamán?
- Hogy lehet az, hogy egyetlen soruk sem foglalkozik azzal, miért csak a feljelentés után 27 nappal (!) kerítettek sort az első valós nyomozati cselekményre?
- Hogy lehet az, hogy senki nem kérdezte meg azt, aki "véletlenül" felszántotta azt az ötven métert, ahol a meglőtt kutya vérnyoma látszott - vagyis beszántotta a bizonyítékot -, hogy miért szántott pont ott, pont akkor és pont csak kétbarázdányit? (Ha az urak nem tudják a "véletlenül" szántó ember nevét, segítek: L. Gyulának hívják...)
- Hogy merik leírni, hogy a kutyán nem volt jelzés, hogyha egyszer három darab is volt? Mi lenne, ha elővennék az aktákban is megtalálható (?) fényképét?
- Hogy merik tényként leírni, hogy a kutya vadat űzött? Amikor ezt csak a vadászember (?) állítja, a fiú viszont tagadja?
Tekintsék ezt, rendőr és ügyész urak, egyfajta nyílt levélnek. Amire válaszolni nemcsak hogy illik, de kötelező is!