Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Viszonylag újszerűnek számít a hagyományos koronaformák sorában a vázakorona, amelynek jellemzője, hogy nincs sudara, azaz központi tengelye. Három, egymással egyenrangú, a teret arányosan kitöltő vázág alkotja a fa koronáját a rajtuk képződött gallérágakkal. A meggy, a szilva és a mandula számára ajánlott koronaforma, mert jól összhangba hozható a fajok természetes koronaalakulási törekvésével.
Kialakítása nem bonyolultabb, mint a hagyományos sudaras koronáké. Lényege az, hogy a vízszinteshez képest 60-70 fokos szögben álló három vázágat neveljünk ki az évek során, és azokat hagyjuk berakódni termőgallyakkal. Kiindulásunk a koronás oltvány legyen, hiszen napjainkban általánosan kaphatók ezek a fejlett facsemeték. Az elültetett fácska első metszésekor választjuk ki azt a három vesszőt, amelyből majd a vázakoronát neveljük.
Ez a három vessző olyan legyen, hogy lehetőleg egymástól azonos távolságban álljon, és arányosan töltse ki a teret. Nagyon fontos, hogy ne egy pontból eredjenek a törzsön, hanem egymás alatt és fölött 10-15 centiméter távolságban. Ha ugyanis a vázágaknak kiszemelt vesszők nagyon közel állnak egymáshoz, az azzal a veszéllyel jár, hogy később, ággá alakulva, nem bírják a terhelést és lehasadnak.
A kiválasztott három vesszőt (a leendő vázágak alapjait) gyengén metsszük vissza, azaz mindegyiknek a harmadát távolítsuk el. Ezt követően a legfölső vessző fölött kimetsszük a sudárvesszőt, azaz eltávolítjuk a fácska központi tengelyét, és a koronás oltványon lévő összes többi vesszőt is tőből kimetsszük. Ez az erőteljes metszési beavatkozás, amivel elindítjuk a korona formálását, azt is szolgálja, hogy egyensúlyba hozzuk a föld alatti és föld fölötti részek arányát. A faiskolai kitermeléskor ugyanis erősen megcsonkítják a koronás fácska gyökérzetét, így ha minden rügy kihajtana a kis fán, azok táplálására képtelen lenne ez a csonka gyökér.
A második évben - jó esetben - erőteljes, szép növedéket kapunk a tavaly kiválasztott és gyengén visszametszett három vesszőből. Első feladatunk, hogy kiválasszuk a növedékek közül azt, amelyikből tovább növekszik a vázág. Ez általában a végálló rügyből (a visszametszett vessző legfölső, csúcsi rügyéből) fejlődött vessző, amit meghagyunk, a körülötte növő versenytársait azonban tőből eltávolítjuk. A kiválasztott, meghagyott vesszőket ezúttal is gyengén visszavágjuk. Ezt követően választjuk ki az úgynevezett gallérág-vesszőket. Ennek azok a legalkalmasabbak, amelyek a vázágakból oldalirányba nőttek, és a vízszintessel lapos, 10-30 fokos szöget zárnak be. Ezeket is gyengén visszavágjuk.
A harmadik és a további években is az előzőekben ismertetett elvek szerint járunk el: kiválogatjuk a vázakorona vázágainak továbbnövekedését adó vesszőket, gyengén visszametsszük, versenytársait tőből eltávolítjuk. Kiválasztjuk az egyes vázágakon a következő gallérágnak való vesszőt (a tavalyival ellentétes oldalon, attól legalább fél méter távolságban), és azt is gyengén visszametsszük. A későbbiekben is mindig ügyeljünk arra, hogy az új gallérág lehetőleg ne a meglévő fölé kerüljön, azaz ne egy oldalon zsúfolódjon, hanem arányosan elosztva legyen a vázág körül. Kedvező növekedési ütem mellett 4-6 év alatt kialakíthatjuk a vázakoronát.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu