Sokarcú mogyoró

Kitűnő térhatároló növény. Alkalmas nagyobb kertek megosztására vagy kerítés mellé ültetve sövénycserjének is. A metszést és a rendszeres nyírást jól tűri. Egyéves hajtásai jól hajlíthatók, rugalmasak, jók babkarónak, pálcának, ostornak, kosárfonásra. A népi építkezésben fonott kerítéshez, kerti építmények és tapasztott falak vázszerkezetéhez, vesszőből font eszközök és bútorok készítésére használták nagy mennyiségben. Ehhez évenként visszavágták vagy ritkították a bokrokat, a tőről kihajtó hosszú, egyenes vesszőit lombhullás után vágták, szabadban vagy csak felül fedett színben kötegelve tárolták, és a tél folyamán feldolgozták. Építkezéshez, fonott kerítés készítéséhez frissen vágták a vesszőket, mert azok jobban hajlíthatók, rugalmasabbak.
A terméséért ültetett mogyoró nálunk a kényes kultúrák közé tartozik. Bár a mogyorónövény fagyra nem érzékeny, de virágai már -16 Celsius-fokon károsodhatnak, így hazánkban csak a meleg fekvésű, védett területek javasolhatók gyümölcstermő mogyoró telepítésére.
A mogyoró vált ivarú növény: porzós virágai a barkavirágzatok, termős virágai a vesszők végálló rügyeiből fejlődő pamacsvirágzatok. Fajtái többsége önmeddő, a beporzáshoz ezért több fajtájának ültetése szükséges. A mogyoró rendszeres metszés és gondos növényvédelem mellett terem biztonságosan. Fajtái közül értékesebbek azok, amelyek termésmakkjai éretten kihullnak a kupacsból (Bollwieri csoda, Római mogyoró, Nagy tarka Zelli).
A mogyoróbokrok a biológiai növénytermesztésnek is értékes növényei. Kiváló védősövényt alkotnak, sűrű ágrendszerük, rugalmas hajtásaik a szelet, havat lefogják, koronájukban az énekes madarak védelmet és költőhelyet találnak.