Szeméttel szigetelt ház

A villanyszerelő mestert már régóta foglalkoztatta az a kérdés, miként lehetne hasznosítani a lakossági hulladékot, és különben is nagyon zavarta a szeméthegyek látványa. Hosszas kísérletezés után megszületett a szigetelőanyag, amely magába foglalja a kidobott papírt, mindenféle műanyagot, üdítős-tejes dobozt, pamut és műszálas ruhaneműt és habszivacsot. Azt mondja, az alapanyagnak nem kell teljesen tisztának lennie, az üdítős flakonokat elég kiöblíteni. Ezeket felaprítja, majd megfelelő arányban összekeveri, és ötféle vegyi adalékanyaggal kezeli. Többórás szárítás után kis fajsúlyú, szilárd hőszigetelő és zajvédő anyagot kap, amely folyadék hozzáadásával burkolóanyaggá válik. A hőszigetelő alapanyagát laza szerkezetű, száraz vegyes lakossági hulladék alkotja, mely nem tartalmazhat komposztálható szerves anyagot, fémet, üveget vagy veszélyes hulladékot. Lényeges szempont, hogy ezzel az eljárással a papíron kívül számos olyan szemét is feldolgozható, amelyeket hazánkban csak égetéssel tudnak ártalmatlanítani. A feltaláló egyébként fűrészporból, gyaluforgácsból és szalmából is tud szigetelőanyagot készíteni.
Kinstädtner István saját családi házát már körbeszigetelte, és azóta körülbelül negyedével csökkent a fűtési költsége. Találmányával az elmúlt nyolc évben már többször bekopogtatott a környezetvédelmi minisztériumba, de segítség helyett legfeljebb csak udvarias válaszleveleket kapott. A rokkantnyugdíjas férfi anyagi okok miatt nem tudja menedzselni találmányát, amelyet már az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Kht. is bevizsgált és elfogadott. Azóta, bármennyire is szeretné, nincs semmi előrelépés az ügyben.
A feltalálónak nem megy a fejébe, hogy szeméthasznosító eljárása senkit sem érdekel, mert szerinte nagy haszna származhatna az országnak az olcsó szigetelőanyag elterjedéséből. Olvasónk szívesen segít mindazoknak, akik találmánya segítségével szeretnék szigetelni épületeiket.