Ülve egyen a tengerimalac

Tapasztalatok szerint általában nincs baj a kis állatok felügyeletével, bármely valós vagy vélt probléma esetén azonnal rohanunk velük az állatorvoshoz. Ez jó, hiszen nem tudhatjuk, hogy akár csak egy félnapos étvágytalanság is milyen következményekkel járhat. Bújjuk (különösen az új gazdik) a szakkönyveket, így azt gondoljuk, mindent tudunk már kedvencünk tartásáról, ápolásáról, gondozásáról, takarmányozásáról, sőt betegségeiről. Akkor van baj, amikor az állatorvos, akár csak átmeneti időre, otthoni, mesterséges táplálást javasol, és már hazafelé menet azon izgulunk, hogyan is fogjuk ezt végrehajtani, hiszen egyik könyvben sem olvastunk róla.
Ez a művelet a gazditól igen nagy türelmet igényel. Fontos, hogy az állat is legyen nyugodt, mert a stresszhelyzet akár fulladását okozhatja, a tengerimalac ugyanis nem tud hányni. A mesterséges táplálékot úgy készítjük, hogy először is száz gramm szénát, lucerna- vagy egyéb granulátumot (például tengerimalactápot) porrá őrlünk. Ebből az őrleményből egy etetésre körülbelül húsz grammot kevés vízzel péppé keverünk, és három milliliteres fecskendőbe tesszük. (A fecskendő kúpos, a tű illesztésére használt részét előzőleg levágjuk.) A kis állatot az etetéshez olyan helyzetbe hozzuk, amilyet egyébként is kedvel: van, amelyik ölben, van, amelyik mellünkre téve, de van, amelyik asztalra téve érzi jól magát. Fontos, hogy ülő vagy álló helyzetben legyen, ne fordítsuk sem az oldalára, sem a hátára! Miközben egyik kezünkkel a mellkasa alá nyúlunk, a másik kezünkben tartott fecskendővel a metszőfogakat oldalról gyengéden megnyomva szétnyitjuk, s amikor rágni kezd, a fecskendő végét harapdálja, a táplálék egy részét szép lassan a szájába nyomjuk. Csak addig adagoljunk, amíg rágó mozdulatokat végez, mert amíg rág, addig nyel is! Amikor már nem rág, azonnal álljunk le, pihentessük egy kicsit, majd mozgassuk meg kissé a fecskendőt, és az újbóli rágás alatt folytathatjuk a táplálást.
Mesterséges táplálás esetén naponta legalább háromszor-négyszer etessünk. Ha az állapota javul, a "masszába" egyre kevesebb vizet öntsünk, helyette reszelt almával, reszelt répával, apróra vágott zöldség zöldjével, almalével, répalével próbálkozzunk. De a tengerimalac legfontosabb, mondhatnám alaptakarmánya a széna. A legtöbb emésztési probléma oka éppen a nem megfelelő mennyiségű és minőségű széna adagolása. Vannak, akik táplálásra bébiételekkel próbálkoznak. Ne tegyék, legfeljebb csak kis időre, és csak akkor, ha képtelen a rágásra! Minél előbb rostokban gazdag táplálékot adjunk neki.
Egy felnőtt tengerimalac napi folyadékszükséglete körülbelül 75 milliliter; ha ezt nem kapja meg vagy nagy a folyadékvesztesége (például hasmenés esetén), akkor könnyen kiszárad. A beteg, mesterséges táplálásra szoruló állat vizébe tegyünk B- és C-vitamint (napi szükséglete kb. 30 mg C-vitamin és 10 mg B-vitamin). Ha az állatorvos otthonra antibiotikumot ír elő, azt - keserű íze miatt - natúr gyümölcslével adjuk be.
Jó módszer, ha a kis állatok alvóhelyére törülközőt vagy tiszta ruhadarabot teszünk, így ellenőrizhetjük a széklet és vizelet mennyiségét, állapotát is.
Fontos, hogy csak az állatorvos által javasolt antibiotikumot alkalmazzuk. Hasmenéses, meghűléses tünetek esetén sokan adnak kedvencüknek, meggondolatlanul, humán gyógyszereket. Azok elhulláshoz vezethetnek, hiszen a tengerimalac a penicillinszármazékokra és sok más gyógyszerre olyannyira érzékeny, hogy szervezetére méregként hatnak.