Váltócsappal, szálvesszővel

A termőkorú őszibarack metszésének két ismert változata a váltócsapos (ugaros), illetve a szálvesszős metszés. Váltócsapos metszés esetén a katlan alakú korona oldalágainak csúcsán fejlődött vesszőkkel kezdjük a beavatkozást, és innen haladunk befelé. Ezeket a csúcson álló vezérvesszőket általában középerősen, azaz felényire vágjuk vissza, hogy belőlük jövőre fejlett termővesszőket kapjunk. További cél, hogy ezek elágazódjanak és a mögöttes ágrészek berakódjanak termőrészekkel.
A metszés során az egyes vázágakat az oldalelágazásaikkal együtt tekintsük önálló egységnek. A csúcson álló vesszők metszése után a ritkítás következzen, amikor a gallyakon fejlődött vesszőket tizenöt-húsz centiméterre kiritkítjuk, a száraz nyársakat pedig letisztítjuk. Ezt követően a legértékesebb, úgynevezett teljes termővesszőket (amelyeken nagy számban találunk hármas vegyes rügycsoportot) 4-8 rügyre (rügycsoportra) vágjuk vissza. A kevésbé fejlett, hiányos termővesszőket (amelyeken főként páros rügyek vannak) egészen rövidre, 2-3 rügyre vágjuk. Ez lesz az ugarvessző vagy ugarcsap, amelyből jövőre várunk fejlett termővesszőket.
Főként a korona belső részeiben találjuk a gyengébben fejlett, középhosszú vesszőket, amelyeken gyakran egész hosszukban sem találunk virágrügyeket. (A virágrügyek gömbölydedek, míg a hajtást hozó hajtórügyek hegyesek.) Ezek kevésbé értékesek, a ritkítás során is elsősorban ezek számát csökkentsük. A meghagyottakból 2-3 rügyes ugarcsapot metsszünk azzal a céllal és reménnyel, hogy jövőre ezekből is értékes termővesszőket kapunk. A fejlett (tíz centiméternél rövidebb) nyársakat hagyjuk metszetlenül.
Az őszibarack szálvesszős metszésének lényege, hogy ez esetben csak a teljes termővesszőkre hagyatkozunk, ezeken termelünk gyümölcsöt. Ehhez a legerőteljesebb szálvesszőket (teljes termővesszőket) kell kiválogatnunk (lehetőleg arányosan elosztva a koronában) és visszametszés nélkül meghagynunk. Az összes többi vesszőt viszont tőből el kell távolítanunk.
Minden egyes őszibarackfa esetében megfontolást kíván, hogy hány szálvesszőt hagyjunk meg rajta. Ezt elsősorban a fa erőnléte, kora és termőhelyi viszonyai határozzák meg. Ideális körülmények között a java termőkorában lévő, erőteljesen fejlett őszibarackfán százhúszat is meghagyhatunk, kifejezetten kedvezőtlen viszonyok között azonban csak negyvenet. Ilyen esetben már meggondolandó a váltócsapos metszésre való áttérés is.