Rekettyés tojások

Mivel jól ismerték a növényeket, azt is tudták, mit mikor kell szedniük, hogy a legszebb színt adja. Általában szárított növényt használtak. A festőnövényekkel való munka - a kémiai festékekkel ellentétben - nagy tapasztalatot igényelt. Tudják már ezt azok is, akik napjainkban újra felfedezik nagyanyáink festőnövényeit, és velük színezik a locsolóknak szánt tojást.
Hajdan az asszonyok a húsvéti tojás festéséhez már jó előre hozzákészülődtek: nemcsak a tojást, a festéshez leggyakrabban használt vöröshagymahéjat is szorgalmasan gyűjtötték az ünnep előtti hetekben. Szutórisz Frigyes botanikus ezt írta A növényvilág és az ember című, 1905-ben megjelent munkájában a festett hímes tojásról: "a magyar népnél azért jellemző, mert az ősvallás szent növényének, a hagymának vagy fokhagymának a héjával főzték, ezzel szentelődött meg a tojás, s kapta titkos erejét". Elődeink hittek a festett tojás varázserejében, védő, bajelhárító tulajdonságában, ezért a békesség és boldogság reményében ajándékozták egymásnak és őrizték hosszú ideig. Még ma is sok helyen vöröshagymahéjjal festik barnássárgára a húsvéti tojást.
A tisztára mosott tojásokat régente "megírták": a mintát olvasztott viasszal rárajzolták, azután festették. Akadtak, akik az írott tojásokat sárgítóba tették, és csak utána festették. Sárgítót a festőrekettye virágából, hagymahéjból, vadalmafa héjából készítettek, és timsót adtak mindegyikhez, élénk színét attól kapta a tojás. A piros és fekete színt az úgynevezett festőfából, piros és kék börzsönyből készítették: a festékanyagot tartalmazó faforgácsot kevés pálinkában megáztatták, majd forró vízbe öntötték. Piros tojást számtalan növényi kivonattal lehet készíteni. Szép piros színt kapunk a festőmályva szárított szirmaiból; ám a legszebb pirosat a pirosítógyökér vagy báránypirosító adja.
Vörös festőlevet ad a nyírfalomb, a vadalmafakéreg és a szurokfű főzete; zöldet a bürök szárából, a fagyal leveles ágrészeinek főzetéből és a csalán leveléből kapunk; feketét gubaccsal vagy égerhéjjal lehet festeni. Sárgára színez a vadalmafa háncsa, a sáfrányos szeklice virága, a vérehulló fecskefű, az eperfalevél és a szőlőlevél főzete. A szárított növényeket egy napig gyenge ecetes vízben áztatják, majd felfőzés után leszűrik, és ebben a lében főzik a tisztára mosott, ép héjú, zsírtalanított tojásokat. A megfőtt hímes tojásokat szárazra törlik, és bedörzsölik szalonnabőrrel, hogy szép fényesek legyenek.