Kelésig öntözzük a vetést

A fűmag számára a szépen elegyengetett és jól tömörített talaj az ideális. A fölásott földet néhány napig hagyjuk ülepedni, majd gereblyézzük el. Úgy egyengessük a talajt, hogy a terepszint az épületek, utak felé emelkedjen, így a csapadékvíz elfolyik tőlük.
Gereblyézés után tömörítenünk kell a talajt, amelynek eszköze a henger vagy a taposólap. Egy kis nekibuzdulással és ügyességgel fahengert mi magunk is készíthetünk. Egy 25 centiméter átmérőjű és egy méter hosszú fatörzs szükséges hozzá, amelynek a kérgét lehántjuk, dudorait lefaragjuk. A törzs két végébe vastengelyt erősítünk, amelyekre vasból készült vonórudat kapcsolunk. A taposólap készítése ennél egyszerűbb. Nem kell hozzá más, mint két negyvenszer húsz centiméteres, másfél colos deszkalap. Közepükön széles bőrszíjat vagy műanyag szalagot rögzítünk úgy, hogy a lábunk cipőstül beleférjen. A deszkalapokat papucsként a lábunkra húzva és velük lépkedve súlyunkkal tömörítjük a földet.
A tömörítés után vethetjük a magot. Az általánosan kapható pázsit- és sportkeverékek a taposást jól bíró és napfényigényes füvek magjainak elegyét tartalmazzák, félárnyékos vagy árnyékos helyre tehát nem valók. Természetesen léteznek árnyéktűrő fűfélék is, ilyeneket azonban igen körülményes beszerezni. És mutatósabb is lesz az árnyékos kertrész, ha ide pázsit helyett árnyéktűrő talajtakaró évelőket, például borostyánt, meténget vagy gyöngyvirágot telepítünk.
A fűmagból öt dekagrammal számoljunk négyzetméterenként. Lejtőre, rézsűre, az utak szélére ennél valamivel többet, 6-7 dekagrammot vessünk. Ennél sűrűbben sehol, mert szűk lesz a hely a kis fűcsomóknak és nem fejlődnek, nem bokrosodnak jól. A marokba fogott fűmagot szélcsendes időben, csuklómozgatással szórjuk szét a talaj felszínén. Elsőre inkább ritkábbra vessünk, és ha szükséges, menjünk végig ismételten a területen, beszórva a hiányos foltokat.
Az elszórt mag nem maradhat a talaj felszínén, azt be kell munkálni. Ennek legkézenfekvőbb módja, hogy vasgereblyével centiméterről centiméterre haladva "bekapáljuk" a földbe. A másik módszer ennél gyorsabb: kerti talajt vagy érett komposztot terítünk el a magvetés fölött egy centiméter vastagon.
Takarás után jól öntözzük meg a vetést. Locsolhatunk szórófejjel ellátott tömlőből a szükségesnek megfelelően porlasztott vízsugárral vagy öntözőrózsával fölszerelt kannából. Fontos, hogy erős vízsugár ne érje a friss vetést, mert elsodorhatja a magot. A kelésig öntözzük a magvetést. Meleg, napos időben gyakrabban, nehogy a sekélyen elhelyezkedő mag kiszáradjon, és emiatt ritkás legyen a pázsit.