Szellőzzön a szőlőlomb

Van, aki már a duzzadó rügyek közül is eltávolítja a feleslegeseket; ezt rügyválogatásnak nevezzük. A hajtásválogatás egyik eszköze a tőke művelésmód kialakításának, fenntartásának, ugyanakkor a termést is szabályozhatjuk vele. Ez a zöldmunka tulajdonképpen a metszés fontos kiegészítő mozzanata. Szakemberek szerint akkor járunk el helyesen, ha a tőkék karján - a rövidcsapokon és az idősebb részeken együttesen - folyóméterenként 6-12 hajtást hagyunk meg. A többi hajtás a hosszabb metszési elemeken (hosszúcsap, félszálvessző, szálvessző) fejlődhet, számuk akár harminc is lehet. A kialakított, termőegyensúlyban lévő tőkéken a hajtásválogatás el is hagyható. A törzseken és azok tövén előtört fattyúhajtásokat is el kell távolítani, ha szükséges, évente többször is. A sok hajtást nevelő fajták (például Chasselas, Sauvignon, Tramini) tőkéinek hajtásválogatása gyakrabban indokolt, mint a kevesebb hajtást nevelő fajtáké (Kövidinka, Kékfrankos).
A termő szőlő hajtásválogatását, felesleges meddőhajtásainak eltávolítását akkor kezdjük el, amikor a fürtkezdemények már jól megkülönböztethetők. A 20-40 centiméteres hajtások csavaró mozdulattal könnyen letörhetők, a hosszabb hajtásokhoz kés vagy metszőolló szükséges. Ügyelni kell rá, hogy a következő évi metszéskor fontos hajtásokat akkor se vegyük le, ha azok meddők, azaz nincs rajtuk fürt. Az ugar- és biztosítócsapokon két-két hajtás elegendő.
A tőkék legyengülésének megelőzése, valamint a termés mennyiségének és minőségének szabályozása céljával sokszor fürtös hajtást is le kell törni. Mivel a zöldmunka után a hajtások ritkábban helyezkednek el, a lombozat szellősebb lesz, így kevésbé támadják meg kórokozók és kártevők. Ugyanakkor jobban éri a permetlé, ezért hatékonyabb lesz a növényvédelem. A ritkább lombozatú tőkéken eredményesebb a virágok megtermékenyülése, a termés kötődése, a bogyók jobban növekednek, szebben színeződnek és hamarabb érnek meg, mint a benőtt tőkéken.