Üzenjük

A körtelevélbolha elleni hatékony védekezéshez fontos ismerni a kártevő életmódját. Évente négy-öt nemzedéke mellett egy őszi, áttelelő nemzedéke is fejlődik, amely báb alakban a lehullott levelekben és a fák kéregrepedéseiben telel át. A korábban hatékony piretrinnel és szerves foszfor-vegyületekkel szemben a körtelevélbolhák többsége jelentős ellenállást mutat. A kártevők természetes ellenségeit (katicabogarak, ragadozó poloskák) a széles hatáskörű permetszerekkel kiirtották, így ma már csak nagyon átgondolt megelőző védekezés válhat be az igen szapora kártevővel szemben. Ilyen ősszel a fertőzött lomb talajba forgatása, illetve megsemmisítése. Ezt kiegészíti az őszi és kora tavaszi vazelinolajos vagy mészkénleves (Agrol Plusz, Nevikén, Tiosol) lemosó permetezés, amely jelentősen ritkítja a kártevőket. Ha ezt elmulasztottuk, a nedvkeringés megindulásakor (márciusban) már a tömegesen kelő körtelevélbolhák ellen kell védekeznünk, amelyek tojásrakása rügypattanástól virágzásig tart. A lárvák kelése egérfüles állapotban kezdődik, a tömeges lárvakelés a fehér bimbós állapot idején (április elején) van. Ilyenkor hatékony és a környezetre legkevésbé ártalmas védekezés, ha a tojásokat és a fiatal lárvákat pusztító kitinszintézis-gátló szerrel (Dimilin 25 WP) permetezünk. A léhez adjunk tapadás- és hatásfokozó készítményt (Agrol Plusz vagy Nonit). A fiatal lárvákat mérgező szer így hetekig hatásos marad. Jó időben kijuttatva a szert és a következő nemzedékek lárvakelése idején (általában május elején, május végétől június közepéig, július elején-közepén, augusztusban) megismételve a permetezést a kártevők számát erősen megritkíthatjuk, így a kezdeti egyszeri-háromszori védekezéssel akár egész idényre elejét vehetjük a vírusterjesztő körtelevélbolhák károsításának. Ahol ezek a hatékony védekezések elmaradtak, ott a nagyobb lárvákra és a kifejlett rovarokra már csak erősebb szer (például a Mitac 20) hathat, amelyet kezdetben még érdemes a tartós hatású Dimilinnel kombinálni, hogy a később kelő lárvákat és tojásokat is elpusztítsuk.
A körtelevélbolha első nemzedékei a fiatal, még zsenge hajtásokon szívogatnak. Kártételük nyomán a hajtások torzulnak, a terméskezdemények korcsosulnak vagy lehullanak. A kártevő ragadós váladékán - a mézharmaton - másodlagos kártételként megtelepszik a korompenészgomba is, amely elzárja a növény légzőnyílásait. Sokan csak a fákról csöpögő mézharmat láttán figyelnek fel a levélbolhák károsítására. Ilyenkor először a - kártevőket védő - mézharmattól és a rárakódott korompenésztől kell megszabadítani a fákat, hogy a vegyszer eljuthasson a kártevőkhöz. Ennek hatékony módja lehet, ha kevés háziszappan vagy mosogatószer hozzáadásával, nagy lémennyiséggel, erős permetsugárral többszöri lemosó permetezésben részesítjük a fákat. Ezzel a mézharmattól, a korompenésztől és jelentős mértékben a kártevőktől is mentesíthetjük őket. Gyengébb fertőzés esetén a kártevőket mérgező lúgos kémhatású "permet" akár elegendő védekezés is lehet, kiegészítő védekezésként mindenképpen szükséges, és mérsékeljük általa a vegyszeres védekezések számát. A megtisztított fákra javasolható emellett a növényi szöveteket erősítő, ásványi - alginit vagy zeolit - oldat permetezése is, amely szintén csökkentheti a szükséges vegyszeres védekezések számát.
Mivel a kártevő a hajtásnövekedések idején okozza a legnagyobb kárt, a vegetatív növekedést segítő túlöntözést és a nitrogéntúltrágyázást kerülni kell, emellett zöldmetszéssel alakítsunk ki levegős koronát, és a tősarjakat folyamatosan távolítsuk el.