Vitorlacsonkítás és vadalás

Ha azt tapasztaljuk, hogy a tavaszi fás metszés alkalmával meghagyott végálló rügyből fejlődő hajtás (amire pedig a vázág további növekedését alapozzuk) nem fejlődik elég erőteljesen, az alatta képződött hajtás (vagyis a csúcshajtás versenytársa) pedig nagy erővel indult meg, akkor ez utóbbit egyszerű beavatkozással legyengíthetjük. A célravezető zöldmetszési mód a vitorla visszacsípése. Ennek során a versenytársként föllépő hajtás vitorláját alkotó levelek felét körömmel lecsípjük. A vitorla a növekvő hajtás kissé visszagörbülő csúcsi része, amelynek levelei kisebbek, és színben is különböznek a hajtás többi - alsóbb - leveleitől. A visszacsípés hatására mintegy két héten át szünetel a hajtásnövekedés, majd torzulás, görbülés nélkül folytatódik. Miközben a versenytárs így lemarad, a csúcshajtás töretlenül erősödik, és betölti vezető szerepét a koronában.
Gyakran fölvetődő kérdés, hogy mit tegyünk a fiatal fák törzsén megjelenő hajtásokkal? Mivel ezek a törzs erősítését szolgálják, ne vágjuk ki tőből, hanem - hajtáscsúcsukat eltávolítva - hagyjuk a helyükön egész tenyészidőben. A csúcsát vesztett hajtás lemarad a fejlődésben, nem erősödik meg, de asszimilációs felületként mégiscsak megmarad, és táplálja a törzset. Ezt a visszacsonkolt hajtásból képződött vesszőt majd a következő tavasszal, a fás metszés alkalmával távolítsuk el tőből. Hasonlóan járjunk el a nagy sebek közvetlen közelében fejlődött hajtásokkal is, amelyek pedig a seb gyógyulását szolgálják.
Fiatal gyümölcsfáinkon a szemzés vagy az oltás helye alól, az alanyból előtörő hajtások nem kívánatosak. Ezek az úgynevezett vadhajtások több ok miatt is károsak. Egyrészt azért, mert ha megerősödnek, elvonják a tápanyagot a nemestől, másrészt akadályozzák a talajművelést is. Növényvédelmi szempontból pedig azért nem kívánatosak, mert például a vértetű és más kártevők búvóhelyéül szolgálhatnak.
Sarjat, azaz vadhajtást hoz a körte birsalanya, a ribiszke, a köszméte és a riszméte bokorfák aranyribiszke alanya, valamint számos rózsaféle és az orgona. Erősen sarjad a meggy is. A kertünkben megtelepedő meggysarjakat ezért nem célszerű beszemezni, hiszen sarjképző tulajdonságaikat alanyként is megtartják.
Ne várjunk tovább a sarjak eltávolításával. A sarjat hozó tövek körül húzzuk el a földet, és az így láthatóvá vált gyökértörzsről tőből törjük ki az összes sarjat. A felszínre tört sarjhajtások talaj fölötti visszametszése nem jó módszer, mert ez a megmaradtak további növekedéséhez, illetve újabb vadhajtások képződéséhez vezet.