Élő kert

Szent Jakab havában kertünk már folyamatosan ellátja a családi konyhát. A tökfélék közül a spárga-, a csillag- és az olasz tök - főzeléknek, kaporral elkészítve vagy rakottan darált hússal, fokhagymás pácban érlelve, esetleg kirántva - gazdagítják étrendünket. Az uborka szezonja is most kezdődik: jó frissen, kovászolva vagy ecetesen elrakva víz helyett is fogyaszthatjuk, mert oltja a szomjunkat.
A hagymafélék érését a levelek száradása jelzi. Érdemes kiszedni és renden szárítani, hogy a nyaki rész időben beszáradjon. Ha ugyanis a földben levő, érett hagymák csapadékot kapnak, újra fejlődésnek indulnak, nem záródnak be a nyaki résznél, és nehezebben tudjuk majd őket megóvni a tárolás során. A fonnyadó szárak kínálják a lehetőséget, hogy fonatot készítsünk belőlük - különösen fokhagyma esetében indokolt ez -, és így szárítsuk, tároljuk vagy adjuk el a hagymát, mert így nagyon tetszetős.
Az élő kertben szelíd szerekkel permetezünk. Az uborkalisztharmat ellen például a gilisztaűző varádics kiáztatott levével védekezhetünk. Egy kilogramm összevágott varádicsot öt liter vízben öt-hat napig áztatunk, majd a háromszorosára hígítjuk. Peronoszpóra ellen hatásos a csalánlé: egy kilogramm, virágzás előtt levágott, feldarabolt csalánt tíz liter vízben nyolc-tíz napig kell hozzá áztatni.
A káposztalepkék elriasztására az üröm és a paradicsom leveles hajtásából készített talajtakarás ajánlható. Riasztja őket a zeller, a zsálya és a kapor illata is. A meztelen csigákat földbe süllyesztett befőttesüvegbe öntött sörrel csalhatjuk csapdába. A fűrészpor vagy az oltatlan mész szintén távol tartja őket, illetve megnehezíti a közlekedésüket. A szőlőperonoszpóra ellen a bordói lé, a lisztharmat ellen a kénpor használható.
A fiatal gyümölcsfák ágai jobban berakódnak termőrüggyel, ha a vízszinteshez közeli helyzetben állnak. Ezt súlyok felakasztásával vagy lekötözéssel segíthetjük elő. A letermett korai zöldségek (zöldborsó, retek, saláta) helyére vethetünk céklát, gumós édesköményt, brokkolit, mangoldot és kínai kelt.
A bőséges termés eltartásának ősi módja az aszalás. A nap ingyen adja a meleget hozzá. A száradó gyümölcsöt óvjuk a bogaraktól szúnyoghálóval, és a hajnali harmat elkerülése végett éjszakára védett helyre vigyük a szárítókereteket.
A szőlő csonkázásakor a fürtök felett öt-hat fejlett levelet hagyjunk. A hónaljhajtásokat úgy távolítsuk el, hogy a csonkon két-három levélnyél maradjon. A gyenge hajtásokat kézzel vagy ollóval távolítsuk el.
Folyamatosan komposztáljuk a kertünkben keletkező nyesedéket, a lekaszált füvet és egyéb zöldhulladékot. Egy-egy réteget pár lapát földdel takarjunk, részben a nyomósúly, részben a földigiliszták miatt, a jó komposzt készítéséhez ugyanis a giliszták hathatós segítséget adnak.