Nyáron is nyírt sövények

A legtöbb tűlevelű sövényt nyár elején célszerű megnyírni, de például a tiszafát és más lassan növő, örökzöld tűlevelű növényt inkább a nyár végén metsszük meg. Ugyanez vonatkozik a lomblevelű örökzöldekre is, így a babérmeggyre és a magyalra is. A gyorsan növő örökzöldeket, például a puszpángot (közismert nevén a buxust) már tavasszal formázni kell. A lombhullató sövényeket, a gyertyánt és a kislevelű juhart általában évente kétszer: először télen, majd ilyenkor, nyár közepén kell megnyírni.
A lombos sövénycserjéket nyomban az ültetés után húsz-harminc centiméter magasságban indokolt alaposan visszametszeni, hogy minél dúsabban elágazzanak, és tömött, szép hajtásrendszerük alakuljon ki. Ilyenkor az oldalhajtásokat is célszerű jól megkurtítani. Ez nem vonatkozik a tűlevelű sövényekre, azoknak csak a hosszú oldalhajtásait kell lecsípni. Ha a növény eléri a kívánt nagyságot, akkor kell egyforma magasságúra levágni, és általában nyáron. Az oldalhajtásokat a második évtől kezdve évente egyszer vagy kétszer, tavasszal és nyáron vágják vissza, így mindig sűrű, élénk színű lesz a sövény.
A sövénynyírást végezhetjük kézi ollóval vagy motoros sövénynyíróval. Ez utóbbi berendezés drágább ugyan, de könnyebb vele a munka és egyenletesen tudjuk vele lenyírni a sövényt (főleg, ha magas). A sövénynek nem kell feltétlenül szabályosnak lennie, legtöbben mégis a téglatest alakot választják. Teteje általában egyenes, azonban arra ügyelni kell, hogy lefelé szélesedjen, mert akkor lent is éri a napfény, fényhiány esetén ugyanis a sövény alja sokszor felkopaszodik.
Nyírás után a sövényt el kell látni tápanyagokkal és jól meg kell öntözni, hogy minél gyorsabban és dúsabban hajtson ki. Száraz nyarakon, ha nem tudunk mindig öntözni, érdemes a sövény tövét mulccsal, szerves anyaggal takarni, hogy elnyomja a gyomokat és megtartsa a talaj nedvességtartalmát.