Üzenjük

A lótetű (más néven lótücsök) kifejlett alakjai felfalják a talajban élő rovarokat, lárvákat és férgeket. Ezzel hasznot hajtanak, de a gyökerek megrágásával és a palánták kitúrásával kárt okoznak. Ritkán szaporodnak el tömegesen, ilyenkor azonban fontos ellenük védekezni. A lótetű félénk állat, földalatti járataiból csak éjszakánként jön elő, főként júniusban, a párosodás idején, amelyet a hímek hangos ciripelése jelez. Ilyenkor a lótetűk vonulási útján (amelyet a károsított növények jeleznek) a talajba leásott (felfelé nyitott) virágcserepekkel vagy befőttes üvegekkel csapdázhatjuk őket. A megtermékenyített nőstény általában több száz petét rak le, amelyből csupán 15-20 imágó fejlődik ki, és ennek is csak a fele-harmada marad életben (a gyengébbeket az erősebbek felfalják). Július végén, augusztus elején az anyaállat és az ivadékok még a talaj felszíne alatti, tyúktojás nagyságú fészekben tartózkodnak, ezekhez a talajfelszín fölé kissé kidomborodó járatok követésével lehet eljutni. Ha sikerül feltárni a fészket, a még fiatal kártevőket könnyen meg lehet semmisíteni. Az is megoldás, ha a fészekhez petróleumba áztatott rongyot tesznek, amit meggyújtva el lehet hamvasztani a kártevőket.
A kétéves fejlődésű lótetű lárva alakban télire gyakran behúzódik a trágyadombba vagy a komposzthalomba. Ezeket tavasszal átrostálva összegyűjthetők a lárvák, és a tyúkokkal, madarakkal feletethetők. A szerves anyag szétterítése előtt nagyon frontos a gondos átrostálás. Ha ennek hiányában kerül ki a kertekbe, sok bosszúságot okoz ez az esetenként igencsak szapora kártevő. Vegyszeres védekezést ellene (gázosodó talajfertőtlenítő szerek használatát) csak az említett módszerek elégtelensége esetén ajánlhatunk.
Másik kérdésére: a leander - fajtától függően - néha a kemény hideget is átvészeli a szabadban. De ennek feltétele, hogy jó vízáteresztő talajba, védett fekvésű helyre ültessük a növényeket.  A fás részeket vastagon takarjuk lombbal, legjobb az egész növény fölé vastagabb ágakból "sátrat" készíteni vagy a tő köré hullámpapírból elkészíteni a téli védelmet. Fóliatakarást semmiképpen sem ajánlunk, mert alatta befüllednek és legyengülnek a növények. A leander általában mínusz négy-öt Celsius-fokot még károsodás nélkül elvisel, ennél hidegebbet azonban nem vészel át.