Kutyaposta

Mert például itt van mindjárt a köztisztasággal és a települési szilárd hulladékkal összefüggő tevékenységről szóló 1/1986. (II. 21.) ÉVM-EüM. együttes rendelet, amely szerencsétlen számú, 13. paragrafusának első bekezdésében kimondja: "strandokra ebeket - a vakvezető kutya kivételével - még pórázon sem szabad bevinni". És erre kontráznak aztán a tóparti városok képviselő-testületei, amelyek szintén meghozták okos döntéseiket: "A Balatonban és annak közvetlen vízbefolyásaiban ebet füröszteni tilos!"
A Kutyapostás emlékszik még azokra az idilli évekre, amikor ilyesfajta butaság fel sem merült. Nemhogy a kutyák, de például a tihanyrévi lovasiskola lovai is együtt fürödtek a különféle népekkel, mindenki legnagyobb örömére. Most meg...? Legutóbb reggel hatkor próbáltam beóvakodni a kenesei szabad strandra, de a homokozóból már messziről ordított egy unokáit terelgető nagymama: nem látja, hogy kutyával tilos bejönni? És még csak meg se kérdezhettem, hogy mi a francért nem alszanak hajnalban azok a büdös kölkök...
Arról nem is beszélve, hogy a szabad strand közönsége egészen biztosan egész nap a tavat használja vécének, míg Simon egyáltalán nem biztos, hogy ilyesmit tenne, s a nagyképű önkormányzatoknak is üzenném: ahhoz képest, hogy a Balaton jóformán egyáltalán nincs csatornázva, és a tó körüli nyaralók és szállodák szennyvize úgy zúdul a tóba, ahogy van, talán egy kicsit csendesebbek lehetnének a kutyafürdetés problematikájával...
De hagyjuk: a hétvégén majd reggel ötkor osonunk ki, hátha láthat Simonka egyszer az életben közelről is nagy vizet...
Tulajdonképpen az ilyenkor, kánikulában gyakorta adódó problémáról szerettem volna írni: fürdessük-e a kutyánkat, vagy ne. A különböző fajtájú és tartású kutyák ugyanis mind eltérő gyakorisággal igénylik a fürdetést. A szabadban tartott négylábúakat gyakrabban, a sima szőrűeket ritkábban kell fürdetni. A túl gyakori fürdetéssel a bőr kiszáradhat, rendszeres fésüléssel, keféléssel viszont csökkenthetjük a szükséges fürdők számát. (Az egyetlen alkalom, amikor tényleg meg kell mosni kutyánkat: ha embertelenül koszos...)
A fürdetés milyensége kutyánk szőrtípusától függ. A legkevesebb gond a sima szőrűekkel van. Bonyolódik a helyzet a szálkás szőrűekkel, itt a kefélés, fürdetés mellett jön a trimmelés (szakember dolga!), és a mindig mindenbe belelógó szakáll problematikája. Nem irigylem a zsinóros szőrű kutyásokat sem - mit mondjak, egy életen át fodrászkodhatnak -, viszont ezt a típust legalább nem nagyon kell fürdetni. És hasonlóan, a hosszú szőrű kutyák gazdáinak is bőven akad dolga; ilyen fajta tartásához is kell egy jó adag mazochizmus... Ha viszont képesek voltunk kopasz kutyát beszerezni, azt aztán takargassuk, bőrét krémezzük, legalább ez védje, ha már nincs szőr szegényen...
Fürdetés előtt jó előre gyűjtsünk össze minden szükséges eszközt, mert a fogoly biztos, hogy szökni próbál. Egyszerre nyolc kezünk legyen: bent kell tartani a kádban, vizezni, samponozni (csakis kutyasamponnal!), törölni, kivenni. Ennek megfelelően kutyánk fürdetése kaotikus körülményekhez és a lakás újjáépítéséhez vezethet. Meleg időben legjobb, ha a szabadban próbálkozunk.