Reszkessetek, seregélyek!

Lapunk hirdetéseit böngészve a madárriasztás egészen újmódi eszközéről, a műsasról olvastam. Meglepő ötlet, hiszen ez a magasban szitáló, zsákmányára zuhanórepülésben lecsapó ragadozó, mind a nagy szirti, mind a kisebb réti sas, óriási pánikot képes kelteni a madarakban már az árnyékával is. Ahol csak tovalibben, verébrajok surrannak fejvesztve. Nem vigasz nekik, hogy a sas tápláléka nem csupán belőlük áll, karmai közé ragad ürgét, nyulat, kis rókát, majdnem minden apróvadat, amivel csak fel tud emelkedni. A méteres szárnyfesztávolságú műsas egy kifeszített zsinórra akasztva a légmozgástól folyamatosan lebeg. Hatására a termést dézsmáló madarak, főleg a seregélyek, mintegy négyhektárnyi területet nem háborgatnak.
De csak addig, amíg el nem lopják - no, nem a termést (az ellen nálunk egy tűzokádó sárkány se nyújtana védelmet), hanem a zsinóron imbolygó műsast. Az ára ugyanis borsos kissé. Bár nem olyan drága, mint ugyane cég lézeres madárriasztója, melynek fénye és mozgó ábrái űzik el a madarakat, de többe kerül, mint egy házilag készített snájdig madárijesztő. És, mint tudjuk, a magyar ember brahiból vagy spórolásból mindenre képes. Nem csak egy műsas vagy lézeres szerkentyű eltulajdonítására. Gazdáktól tudom, hogy még a földbe szúrt madárijesztőt is elviszik, ha jól öltözött.