Színezzünk metszőollóval

A válogatást a sérült, beteg, satnya, kedvezőtlen helyzetű, egymást keresztező, valamint a korona belseje felé növő hajtások tőből való kimetszésével kezdjük. Ezután válogassuk (ritkítsuk) meg az egészségeseket, lehetőleg úgy, hogy a korona külső és belső felületén azonos arányban vegyünk ki belőlük. Az a legjobb, ha a válogatást kétszer-háromszor ismételve visszük végbe, és alkalmanként csak kismértékben avatkozunk be. A mértéktartás a zöldmetszési beavatkozás egészére nézve is azért fontos, mert a hajtásválogatás kedvezőbbé teszi ugyan a megmaradt hajtások fejlődését, a fát azonban igénybe veszi. És azt se felejtsük, hogy amit most nem tudunk vagy nem akarunk kimetszeni, arra a tavaszi fás metszés alkalmával még lehetőségünk lesz. Aminek az is előnye, hogy lombtalan állapotában sokkal jobban át tudjuk látni majd a koronát.
Az úgynevezett színező zöldmetszés olyan hatásválogatásnak tekinthető, aminek csak egy célja van: a zsendülő termés jobb beszíneződése. A gyümölcsök közül főként a még ezután érő őszibarackfajták termését tehetjük szebbé, piacosabbá a beavatkozással. Ennek során a terméseket leginkább árnyékoló, takaró hajtást (esetleg hajtásokat) vágjuk ki tőből a koronából. Szőlőültetvényben pedig úgy érünk el hasonló eredményt, ha a fürtöket közvetlenül árnyékoló egy-két lomblevelet távolítjuk el a napfény útjából. Ezzel a módszerrel elsősorban a piacra szánt csemegeszőlők esetében célszerű élni. Nem hallgathatjuk el azonban, hogy a színező zöldmetszés kockázatos, mert miközben tetszetősebb lesz a gyümölcs, a szőlő, növekszik a napégés és a jégverés károsításának eshetősége.