Végzetes izomgörcsök

Spóra alakja a talajban sok helyen előfordul, különösen gyakori a jól trágyázott földben, ahova közvetlenül az állatok bélsarával vagy trágyájával jut. Különösen sok tetanuszbacilus van a lótrágyában. Minden emlősállat érzékeny rá, legjobban a ló, a juh és a kecske. A fiatalabb állatok fogékonyabbak a betegségre, például az újszülött bárányok között helyi járvány formájában is mutatkozhat. A sebfertőzés a leggyakoribb kiindulópont, legtöbbször ellési sebek, szakszerűtlen nyírás, farokcsonkolás, köldökfertőtlenítés, ivartalanítás után állapítják meg a betegséget. Mivel a szövetek közé került tetanuszspórák csak akkor tudnak elszaporodni és toxint termelni, ha ott nincs oxigén, különösen veszélyesek a mély, szúrt sebek. Az izomgörcsök a fej izmain kezdődnek, és a nyakon, majd törzsön át folytatódnak a végtagokban. Van, amikor a tünetek a sebbel szomszédos végtag izmain kezdődnek, innen haladnak a fej felé. Lovakon az izmok a fejtől kiindulva deszkakeménnyé merevednek, a fülek mereven fölfelé állnak, az orrnyílások kitágulnak, előesik a szem pislogóhártyája. A rágóizmok merevsége miatt a rágás és a nyelés egyre nehezebb, végül a szájzár miatt lehetetlenné válik. A nyak és a törzs izmai után a merevedési folyamat a végtagokra is kiterjed, és az állat nyújtott farokkal, merev lábakkal, "fűrészbakszerűen" áll. A légzés egyre fájdalmasabb, belégzéskor sípoló, kilégzéskor nyögő hangokat hallunk. A legenyhébb hang- vagy érintési ingerekre - elég, ha az állatra rászáll egy légy - az izmok összerándulnak. A testhőmérséklet normális, csak a kimúlás küszöbén emelkedik 42-43 fokra. Ekkor már a ló mereven kinyújtott lábakkal az oldalán fekszik. Az elhullás az esetek többségében a betegség harmadik és tizedik napja körül következik be. A kezelést nem kapó csikók kilencven százaléka, a felnőtt lovaknak több mint a fele elpusztulhat.
Szarvasmarhákon a betegség hasonlóan zajlik le, de gyakran felfúvódással kezdődik. A kórokozó bejutási helyéül legtöbbször az idegen test okozta bendő- és nyálkahártya-sérülések, a szennyezett környezetben lefolyó ellési beavatkozások nyomán keletkezett sérülések, a születés utáni köldökfertőzés és a mély, szúrt végtagsebek szerepelnek.
Bárányokon tipikus tünetek: szájzár, a fülek merevsége és mozdulatlansága, a törzsizmok merevgörcse, merev faroktartás, ugyancsak "fűrészbakszerű" állás. Felnőtt juhokon az első szembetűnő jel a nyelési nehézség, röviddel ezután a felfúvódás, nehéz légzés tapasztalható.
A kialakult betegség rendszerint már gyógyíthatatlan. Megelőzésre fontos mindenfajta sérülés haladéktalan, szakszerű ellátása, vakcinás védőoltás is lehetséges. Lassabban lefolyó esetekben fontos a sebkezelés és görcsoldókat, nyugtatókat, nagy adag antibiotikumot kell adni az állatnak négy-öt napon át. A beteg állatot besötétített, légymentes istállóban kell tartani, és ha lehetséges, mesterségesen tápláljuk (végbélen át vagy intravénásan - fennáll ugyanis a félrenyelés lehetősége!).
Az ember tetanuszát ugyanaz a baktérium okozza, mint az állatokét. Az ember nem az állatoktól, hanem ugyancsak a talajból fertőződik meg. A tüneteket, hasonló módon, az izmok merevgörcse uralja.