Amíg a gyékényből kas lesz

- Általában augusztus 20. után kezdem a munkát, a sérülések elkerülése végett felöltözve, ruhában és cipőben - mondja a halk szavú gyékénykötő. - A növénynek csak a víz alatti része használható, az afölötti levelek töredeznek, semmire sem jók. Méteres rúdra erősített éles szerszámmal metszem el a szárat a fenék közelében, aztán a víztől nehéz kötegeket a partra vonszolom. Van, amikor két hét alatt összejön az egész éves szükséglet, de akad, amikor még október elején is a hideg vízben tapogatok.
Mi tagadás, beleborzongok a hallottakba. A férfi csak mosolyog, azt mondja, este meleg fürdővel igyekszik kúrálni a testét. De hogyan választja valaki ezt a mesterséget, s mennyien vannak az országban?
- Kihalófélben lévő szakma a miénk - válaszolja trükkösen formázott méhkasai mögül. - Halászhálókat kötöttem, többféle természetes anyaggal is próbálkoztam, mígnem megfogott a gyékény. Tanítómesterem az Orosházán dolgozó Hánis János volt. Tudtommal már csak ketten műveljük ezt az ősi mesterséget az országban.
Régen volt olyan falu, ahol a papon kívül mindenki a gyékénykötésből élt. Kovács Tibor maga is látott olyan filmet, amelyben vagonszámra vitték a gyékényszatyrokat Angliába. Aztán jött a műanyag, a gyékény pedig kiment a divatból. Van remény - vetem közbe -, hiszen a természetes anyagok reneszánszát éljük. A mester szerint nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen szakajtót, vékát, tojás-, ruha- és kenyértartót kevesen vesznek, s ezek évtizedekig bírják a használatot. Egy mézvásáron találkoztunk először, oda hagyományos méhkasokat hozott. Azt mondja, egy részüket szobadísznek veszik, de akad olyan méhész, aki kísérletképpen kipróbálja, hogyan méhészkedtek eleink, még a kaptárkorszak előtt.
Miként lesz a partra vetett szárakból szakajtó? Hazaszállítás után megszárítja az öt-hat centi átmérőjű szárakat, aztán fedett helyen tárolja. Felhasználás előtt leveleire bontja, majd egy éjszakán át vízben áztatja. Másnap következhet a kötés, ami Kovács Tibor szerint egyszerű munka, inkább a formák tartásához kell némi érzék. Egyedüli célszerszáma a 15-20 centis, laposvasból készített tű. Ennek segítségével húzza át a kötegelő szálat.
- Környezetemben kissé csodabogárnak tartanak ugyan, de elfogadnak, hiszen évtizedek óta közöttük élek. A népi világ számomra érték, s lehetőségeim szerint az egykori paraszti kultúrát próbálom tovább éltetni - tesz hitet életformája mellett Kovács Tibor. Aki olykor hobbiból besegít csipkekészítő párjának is. - Nem valami fényesen, de azért megélünk. Szerintem megfizethetetlen, hogy mindketten azzal foglalkozhatunk, amit szeretünk - fűzi még hozzá.