Élő kert

Kóspallagról Húsvéti József többek között az iránt érdeklődik, hogy az ananász hogyan nevelhető, termőre fordul-e, és hány évre? Ezt írja: "Az aszalt ananászmagok nagyobb része kikelt a kerti földes cserépben, a virágok mellett. Szép, hosszú, hegyes, zöld a levele, jó mélyen van a gyökere, és látható a mag is, amiből kikelt. Tavaly november végén került a földbe."
Az ananásszal (Ananas comosus v. sativus) tíz évvel ezelőtt Thaiföldön volt szerencsém találkozni, ott szántóföldön termesztik. Akkor sajnos nyelvi nehézségek miatt nem tudtam kifaggatni a gazdát az ananász termesztéséről, ezért szakkönyvekből tájékozódtam.
Megtudtam, hogy a broméliák családjába tartozó növénynek több mint 1600 faja létezik. Közös jellemzőjük a vastag levéltölcsér, amelyből egyetlen, hosszú száron ülő virág emelkedik ki. A füzérvirágzat száznál több fehér vagy világos ibolyakék színű virágból épül fel. Az ezekből fejlődő bogyós termések pikkelyszerűen helyezkednek el. A pikkelyes héj alatt kemény, lédús, fehér vagy sárga színű hús található. Az így összefüggő termések 1-4 kilogrammosak. Az ananász élete során csak egyszer virágzik, majd elpusztul. Virágzás előtt azonban a terméskocsány csúcsán új levélrózsás növény alakul ki, amelyet felhasználhatunk szaporításhoz. Ha elültetjük, tovább éltetjük, és legalább három évig dísznövényként lehet jelen szobánkban. Persze csak akkor, ha van elég helyünk a két méter szélesre és egy méternél magasabbra növő példányoknak. A célzottan dísznövényként termesztett ananász változatainak levélszéle sárga, középen sötétzöld csíkos, virágzata sötétvörös. Szaporításkor a levélrozettát ott vágjuk el, ahol a termés két centiméter átmérőjű, majd hagyjuk egy napig száradni. Utána helyezzük homokos szaporítóföldbe, melegen, nedvesen tartva, és a vágási felület szélén hamarosan megjelennek a gyökerek. Amikor kellően megerősödött, ültessük át egy másik edénybe. Szaporításra az élelmezési célra vásárolt friss ananász levélrozettája is felhasználható.
A fényt nagyon kedveli, és igényli a levegő magas páratartalmát. A gyökérnyak elrothadását a nedves, hideg helyen állás idézi elő. Megmenthetjük a növényt, ha melegebb helyre visszük és a felső földréteget perlittel kevert földkeverékre cseréljük.
Ügyeljünk arra, hogy télen a szoba hőmérséklete legalább 15-18 Celsius-fokos legyen. Ebben az időszakban tartsuk szárazon - kiszáradás nélkül -, és tápanyagot se adjunk neki. Nyáron annál több vizet igényel, nyugodtan öntözzük a rozetta közepét is. Nagy melegben vízzel permetezve frissíthetjük fel a növényt. Havonta egyszer adjunk a földjéhez komposzttrágyát.
A magról kikelt növénykék neveléséhez sok sikert kívánok, és várom olvasónk beszámolóját az eredményről.