Kaptafától a tökfáig

- Döntenem kellett, vagy földért házasodom, vagy szakmát tanulok. Utóbbit választottam. Édesapám évi egy mázsa lisztet és krumplit adott egy miskolci cipészmesternek a koszt, kvártély és taníttatásom fizetségeként. Mestervizsgám után szerelemből nősültem, egy szikszói varrólányt vettem feleségül. Ma is békében élünk, két fiunk és két unokánk van. A szakmámból megéltünk, miközben a kerti munka éltetett.
Tóni bácsi varázslatos birodalmát látva ebben nem is kételkedem. Szőlőlugasának terméséből bor lesz. A tüskétlen szederből, folyton termő málnából, földieperből, amit az unokák meghagynak, szörp és lekvár. Külön parcellában a görögdinnye, a krumpli, a zöldségfélék. Óriási lila karalábé és zeller, melynek méretes gumói még a föld alatt rejteznek. No és a gyümölcsfáik!
- Nem egyformán produkáltak. A cseresznye remekelt, a meggy és az őszibarack pedig gyengélkedett. Akárcsak én - mosolyog szomorkásan. - A szellemem még erős, de a testem már kevésbé. Az a szerencsém, hogy Tóni fiam egyre többet besegít. Hanem ez a tizenöt éves gönci barack az idén is hihetetlenül jól termett! A szilvákkal többnyire nincs gondom. Ringló, besztercei, olaszkék, debreceni muskotályos fáim vannak, és ritkán hagynak cserben, pedig vegyszert alig használok. Ami lepotyog, megy a cefrébe, négy hordónk már megtelt. Mert én reggelente megiszom egy korty pálinkát. A körtefáim szeszélyesen viselkedtek, volt, amelyik hozott, volt, amelyik nem. Ezen a fán azonban a Kálmán körte legtöbbje félkilósra is meghízott.
- És itt a tökfa! Honnan jött az ötlet, hogy lopótököt ültessen egy körtefa tövébe?
- Nem akartam kivágni. Tavaly indult száradásnak szegény, pedig húsz éven át finom gyümölcsöt termett. Szerintem metszőollótól fertőződött meg, amikor oltógallyat kért róla valaki. Mivel derékmagasságtól lefelé újból hajtani kezdett, tavasszal úgy gondoltam, amíg megéled, lopótökmagot szórok a tövébe. Magam se hittem volna, hogy ekkorára nőnek rajta a tökök. Lopótököt ma már csak dísznek termesztenek, a hordóból a bort üveglopóval szívják fel. Pedig jók ezek most is. Majd elajándékozgatom őket, de néhányat megtartok emlékbe. Ki tudja, jövőre lesz-e megint tökfám?
A kert végében jázmin-, orgona- és mogyoróbokrok, sudár diófa mellett gyönyörű nagy hársfa terpeszkedik. Milyen illatáradat lehet itt tavasszal! Talán Tóni bácsi is a terveire gondol, amikor búcsúzóul megmutatja a naptárát. Évek óta minden egyes napon gondosan feljegyzi, hogy éppen mit végzett a kertjében. Jókívánsággal köszönök el tőle: még sok-sok naptárt írjon tele!