Termékenyítő fajtatársak

Döntésünk, hogy végül is milyen fajok és fajták kerüljenek a kertünkbe, megérdemli az alapos tájékozódást, a fölkészülést. Ehhez a szakkönyvek adnak hiteles eligazítást, hasznos segítség lapunk Fajtakalauz című rovata is. Hiszen ha például nem ismerjük gyümölcseink kívánatos termékenyülési körülményeit vagy nem vagyunk tekintettel rájuk, borítékolható a kudarc.
Természetes, hogy igényünk és ízlésünk fő szerepet kap a választásban. Tudni kell azonban, hogy egyes talajtípusokon csak bizonyos növények fejlődnek jól. Hogy a mi kertünkben mely gyümölcsök érzik igazán jól magukat, erről a talajvizsgálat mondhat a legtöbbet. De praktikus és jó tájékozódási alap az is, ha megnézzük, mi díszlik szépen a környékbeli kertekben.
Mint említettük, kulcskérdés tisztában lenni választott növényünk termékenyülési viszonyaival. Szerencsére többségben vannak az öntermékenyülő fajok és fajták, de azért - biztos, ami biztos alapon - erre mindig kérdezzünk rá vásárláskor. Fontos tudni, hogy a mandulafajták például önmeddők, azaz idegen megporzásra szorulók, ezért elengedhetetlen, hogy két-három különböző (lehetőleg együtt virágzó) fajtát telepítsünk belőlük. A dióra is az idegen megporzás jellemző, a fajták kölcsönösen jól termékenyítik egymást. (Mivel a dió a kertekben gyakori, ezért ha csak egy fát ültetünk is, szinte kizárt, hogy ne akadjon porzópartnere.) Idegen termékenyülő a szél porozta mogyoró is, amelyből három fajtát célszerű ültetnünk, hogy rendszeresen és bőven teremjen. Noha az alma- és körtefajták között sok az öntemékeny, akad azért idegen megporzású is. Erről győződjünk meg a vásárlás előtt.
A csemetével együtt nemcsak a nemes fajta lesz a miénk, hanem alanyt is választunk, amelynek tulajdonságai erősen hatnak a ráoltott nemesre. Kiemelt jelentőségű az alanyválasztás akkor, ha úgynevezett intenzív művelésmódot (sövényt, karcsú orsót, szuperorsót) akarunk létesíteni az oltványokból. Ezt jelezni kell a faiskolai eladónak. (Megjegyezzük, hogy az ilyen művelésmódok meghonosítása a kertben külön fölkészültséget igényel.)
A csemete vásárlásakor ügyeljünk arra, hogy legyen rajta jeltábla, amelyen szerepel az előállító (cég) neve, a fajta és az alany megnevezése, valamint a minőségi osztály jelzése. Mindenekelőtt a gyökérzetet vegyük szemügyre azzal a megfontolással, hogy a nagy, dúsan elágazó gyökerű fácska még akkor is értékesebb, ha föld fölötti része kissé gyengébben fejlett. (Ezt a kezdeti hátrányt ugyanis - jó környezetben - hamarosan leküzdi az erőteljes gyökérzetű ültetési anyag. A túlságosan visszacsonkolt, gyér gyökérzet ugyanakkor évekre visszavetheti a csemetét.) Amelyik fácska kérge ráncos, amelyiknek vékony gyökerei szárazon töredeznek, az kiszáradt, megeredése bizonytalan, ne vegyük meg. Ha a vásárolt csemetét hosszabb úton szállítjuk (ráadásul az autó csomagtartóján), feltétlenül csomagoljuk fóliába, máskülönben kiszárad. Az ültetés helyére szállított növényeket a telepítésig védenünk kell a fagytól és a kiszáradástól. Ennek legkézenfekvőbb módja, hogy ideiglenes vermelőbe tesszük, gyökérzetét földdel takarjuk.