Üzenjük

Thormák Klára, Páty
A málnát gyökérsarjról szaporítják. A jó fajtájú, egészséges egyedek erős gyökeres sarjait lombhullás után szedik fel. Nagyon kedvező, ha arasznyira visszavágva egy évre nevelőtáblába telepítik a növényeket, ahol elbokrosodnak, megerősödik a gyökérzetük is. A következő évben félárnyékos helyre, tápanyaggal jól ellátott, laza talajba telepítve a málna hamar megindul, a második évtől már megmutathatja a termését. Kísérletek szerint a legjobb hozamot akkor hozza, ha a töveknek 1-1,4 négyzetméter tenyészterületet hagyunk. Eszerint 1,5-2 méter sor- és 0,5-0,7 méter tőtávolságra kell telepíteni. Ily módon jól átszellőző, levegős lombfelület alakítható ki, ami növényvédelmi szempontból előnyös, ugyanakkor az árnyékoló hatás következtében a páraigényes málna számára még biztosítható a kedvező mikroklíma is. Ennél szélesebb sorközök talaja már gyorsan felmelegszik, könnyen kiszárad, ami a málna sekélyen elhelyezkedő gyökérzetére már káros.

Tóth László (drótposta)
Olvasónk panaszolja, hogy rendszeresen trágyázott kertjében tömegesen megjelenve károsítanak a csigák és a káposztabolhák. Kérdezi, hogy a mészhidrát kiszórása jó védekezés-e ellenük. Egyértelmű válaszunk: nem! Az említett két kártevő közül ugyanis a csigák párás, nedves körülmények között, a káposztabolhák (és általában a levélbolhák) pedig szárazságban szaporodnak el. A legjobb védekezés ellenük a számukra kedvezőtlen életfeltételek megteremtése, riasztó növények telepítése, valamint a természetes ellenségeik odacsalogatása lenne. A csigák között különbséget kell tenni a nagy károkat okozó meztelen csigák és a házas csigák között. Míg az előbbi akár tarrágást is okozhat, addig az éticsiga inkább bomló szerves anyagot fogyaszt, s vele együtt a többi csiga petéit is felfalja, amivel egyenesen hasznossá válhat. A meztelen csigák a talajrögökre, csomókba rakják a petéiket, így ahol az előző évben károsítottak, ott a következő években egyre nagyobb számban jelenhetnek meg. Ez megelőzhető, ha csigacsapdákkal már a károsítás évében összegyűjtjük a kártevőket. Ilyenek a veszélyeztetett területen a talajba beásott, sörrel vagy más erjedő lével félig töltött üvegek, amelyek csapdába ejtik a csigákat. Hasonlóan vonzzák a kártevőket a pangó vizes mélyedések, amelyekben valamilyen bomló szerves anyag van. Szívesen hűsölnek a csigák nagy levelű növények (pl. rebarbara) árnyékában. Mindkét helyről könnyen összegyűjthetők, tyúkokkal feletethetők vagy megsemmisíthetők a kártevők. Tapasztalatok szerint az egynyári begónia levelének és virágainak vizes oldata riasztó hatású a csigákra, ezért ajánlott ültetés előtt ebbe áztatni a palántákat, illetve az oldattal megöntözni a veszélyeztetett veteményeket. Kedvező begóniával szegélyezni vagy mészkőmurvával felszórni az ágyások közti utakat is. Ez utóbbi maró hatású a csigákra, emellett a csigákat felfaló gyíkokat vonzza.
A földibolhák a palánták korai fejlődési szakaszában, elsősorban a káposztaféléken és a mályvarózsákon okoznak komoly kárt a csíralevelek és a gyenge hajtások megrágásával. Ez megelőzhető, ha a korán kelő sóska-, spenót- vagy salátasorok közé minél korábban elvetjük vagy elültetjük a veszélyeztetett fajokat. A leveleikkel árnyékoló zöldségek nedvesen tartják a talajt, és ez kedvezőtlen a földibolhák számára. Riasztó hatású a kártevőre a metélőhagyma is, valamint az ürömfélék és a gilisztaűző varádics, érdemes belőlük egy-egy tövet a sorok közé ültetni.