Bozsik gazda tollából

A legenda szerint, amikor a három görög istennő Páris királyfi kegyeiért versengett, hogy kinek gurítja oda az aranyalmát, akkor a trójai férfi kezében nem nemesfém alma volt, hanem aranysárga birs. Belső értékei folytán valóban kincset ér: úgyszólván gyógynövénynek tekinthető. Szárított virágaiból szemgyógyító tea főzhető. A gyümölcsben lévő pektin méregteleníti a szervezetet, a gyümölcs C-vitamin-tartalma elérheti a 30 milligrammot is száz grammonként. Gyulladáscsökkentő hatásáról, amit a bélrendszerben fejt ki, a szakirodalom tényként beszél.
Az a mítosz azonban mára már szertefoszlott, hogy a birs permetezés nélkül is termeszthető. Ráadásul hazánkat is meghódította a tűzelhalás baktériumos betegsége, a birs első számú közellensége. Jó pár éve ismerek egy tízhektáros birsültetvényt Kecskemét térségében, amely csodálatos látványt nyújtott - mindaddig, amíg meg nem fertőzte a tűzelhalás. Növényvédő szakmérnökök szerint a birs nagyon fogékony a tűzelhalásra, olyannyira, hogy állandóan rézzel kell permetezni a fákat, ahol pedig beteg hajtásokat fedezünk fel, azonnal le kell metszeni őket, oly módon, hogy az élő részből is le kell vágni legalább 50-60 centimétert. Virágzáskor támad ez a baktérium először, ekkor speciális tűzelhalás-ellenes szereket is bevetnek, majd folyamatos réz "védőburokkal" próbálják útját állni. A monília a hajtásokat és a virágokat egyaránt megtámadja. Később az érésben lévő gyümölcsöt sem kíméli. Speciális felszívódó, illetve réztartalamú készítményekkel védekezhetünk ellene.
A molyok közül a sátoros almamoly nagy előszeretettel támadja meg a birs leveleit; az almamoly több hullámban veszélyezteti a gyümölcsöt. A férges gyümölcs értéktelen, ráadásul a sebzéseken a monília fertőzése is megjelenik.
Ezek a tények beárnyékolják a birstermesztés jelenét. Pedig csodálatos látványt nyújtanak az olyan fák, amelyek egykilós vagy még annál is súlyosabb, óriási gyümölcsöket hoznak, mint a Vranja fajta. És a Leskovaci birs 600 grammos termései sem kicsinyek.
Hazánkba a birset feltehetően a rómaiak hozták be a gyümölcs tudományos neve alapján (Cydonia oblonga, vagyis krétai alma). Érdekesség, hogy míg a régi szakírók négyszáz körtefajtát és több száz almafajtát írtak le, addig birsből csupán két-három tucatnyit említenek. Mostanában a faiskolákban a Nemzeti fajtajegyzéken található öt fajtát találjuk meg a leggyakrabban: Angersi, Bereczki bőtermő, Champion, Konstantinápolyi és Mezőtúri. Figyeljünk arra, hogy két különböző fajtát érdemes vásárolni, mert a rendszeres terméshozást megkönnyítik az egymást kölcsönösen jól termékenyítő fajták. A régi Bereczki fajtáról például kiderült, hogy önmeddő. Ez sajnos már csak akkor vált nyilvánvalóvá, amikor ilyen ültetvényeket létesítettek, és sehogy sem fordultak termőre a fák. Ezért nagyon fontos megkülönböztetni a régi "Bereczkit" és a Bereczki bőtermő fajtát. A Bereczki bőtermő magánosan álló fái is teremhetnek, míg a "Bereczki" néven szaporított birsfajtának nincs köze az igazi Breczki bőtermőhöz.
Nagyapám kertjében és a mi kertünkben is állt egy-egy hatalmas birsalmafa. Mindkettő alma alakú gyümölcsöket hozott, ráadásul rengeteget. Ma már egyik fa sem él. Nagyapám néhai fája egy saroktelken állt, közvetlenül a kerítés mellett, s ágai kilógtak az utcára. A telket régen eladták már. Az új tulajdonos a föld felszínénél elfűrészelte a törzset, nem volt szüksége az öreg fára. Ám a birs nem törődött bele szomorú sorsába, és a kerítésen túl, az árokparton a gyökerekből új bokor fejlődött. Nem gondozza senki, hiszen az utca gyermeke. Hajtásait és gyümölcseit a monília tizedeli, de a föld alól feltörő növény nem adta fel a harcot, ma is küzd az életéért.