Bozsik gazda tollából

Bereczki Máté az 1800-as évek végén jelentette meg Gyümölcsészeti vázlatok című többkötetes fajtaleíró munkáját, amelyben négyszáz (!) körte hihetetlenül részletes bemutatását adja közre. Minden idők legnagyobb magyar gyümölcsfajta-kutatója elképesztő tudományos alapossággal szedte sorba a fajtabélyegeket a levéltől kezdve a gyümölcsön át egészen a magig. Édesanyja igazi földműves asszony volt, aki már nagyon korán megszerettette fiával a kertészetet. A kisfiúnak nagyon megtetszett az egyik körte, és kérte édesanyját, hogy tanítsa meg az oltás mesterségére. Szereztek oltóvesszőt, és a gyermek véghez vitte élete első oltását. Úgy beleélte magát a feladatba, hogy alig tudott aludni, amíg meg nem győződhetett munkája sikeréről.
Ebből is láthatjuk, nem mindegy, hogy a gyerekek mit látnak kiskorukban, milyen élmények érik őket. Ezt saját tapasztalatból is mondom, hiszen nagyapám szemezte kertünkben a vilmoskörte-fát, amelyre halála után megkülönböztetett gonddal vigyáztam, hiszen az ő keze munkáját őrizte.
A körte önmeddő gyümölcs, ami azt jelenti, hogy egy adott fajta a saját virágporával nem termékenyül meg. Ezért meg kell nézni a fajtaleírásokban, melyik körtének melyik a legjobb pollenadója. Az árutermő ültetvények megtervezését ez a szempont alapvetően meghatározza, de a kiskertekben is érdemes erre figyelni. Érdekesség, hogy a körték többsége hajlamos a partenokarp terméshozásra, ami azt jelenti, hogy klasszikus megtermékenyítés nélkül is képesek gyümölcsöt adni, de azok magja életképtelen. A partenokarp gyümölcs esetében nem a virágpollen okozta kettős megtermékenyítés hozza a kis körtéket, hanem egy hormonális hatás. Ha az ilyen érett gyümölcsöt kettévágjuk, magházában nem találunk magvakat.
A Nemzeti fajtajegyzéken több tucat körte szerepel. Az ászok ásza a Vilmos. Nagyon népszerű a Clapp kedveltje, amelyet egyesek Klapka körtének mondanak, bár a névadója amerikai volt, a körte az USA-ban született, tehát nincs köze Klappka tábornokhoz (aki pedig megérdemelné, hogy emlékét egy jóféle körte őrizze). Kertemben van Conference, nagyon bőven termő fajta. Kedvelt a Bosc kobak, amelyet az emberek Alexander körtének is hívnak. A minap volt szerencsém megismerkedni egy öreg Bosc kobak fával, amely legalább hetvenéves, és ilyen öregen is megterem hetven kiló ízletes gyümölcsöt. Kertemben van még Packham's Triumph fajta is, amely jól tanúsítja azt az ellentmondást, amelyet sok körtefajtánál tapasztalunk: kívülről nem valami megnyerő, de csodálatos ízzel, aromával ajándékoz meg. (Érdekes, hogy kora tavasszal megjelent a magyar piacon az Argentínából származó Packham's Triumph gyümölcse.)
A körte alapvetően szereti a párás, hűvös óceáni klímát. A korábban közismert körték döntő többsége Belgiumban, Angliában, Franciaországban született, majd jelentkeztek az amerikaiak is. Ugyanakkor a régi, értékes magyar fajták, mint például a "szegfűkörte", mára már kikoptak a termesztésből. Újfehértón a kutatóintézetben a körte-génbank felbecsülhetetlen értékeket őriz. Kertészkollégák arra figyelmeztetnek, hogy a pénzhiány megpecsételheti ezeknek a "kincsesbányáknak" a sorsát. Régi dunántúli kertekben még megtalálható a citromkörte és a macskafej körte is. Ugyanakkor előretörnek az olyan japán körték, mint a Hosui és a Nijisseiki. A nagyáruházakban már hónapok óta található például (Kínából származó) japán körte.
Színes tehát a körték világa. Ne feledkezzünk meg arról, hogy fűszeres-zamatos ízűket megkeseríthetik ellenségeik: a varasodás, a rozsda, a molyok és a körtelevélbolha.