Kész orvosság

Az európai borszőlőről dr. Nediliczi Váli Mihály Házi orvos címmel 1797-ben kiadott könyvében többek között ez szerepel: "Ha a szőlővessző leveleit összekevered mézzel, és mozsárban megtöröd, facsard ki annak levét ruhán át. Ezen nedű a homályos szemeknek kész orvosság, ha egynéhányszor azzal a szemhéjakat megkened." "Minekelőtte a szőlő hajtana, a szőlőtőből és vesszeiből kicsepegő vízzel mosd meg arcodat, a szeplőt elveszi." "Az éretlen szőlőt, ha kifacsarod és megiszod, gyomrodat erősíti." Még több javaslata is van a szőlő részeivel való orvoslásra, ezekben a gyökérdrog is szerepel, amely egyértelműen az európai borszőlő gyökerére vonatkozik. A filoxéravész után ezen szőlőalany helyére az ellenállóbb amerikai fajták kerültek, amelyek gyógyhatását nem említik.
A termés egészséges fogyasztásáról Nadányi János 1669-ben így ír: "A nedves, szorító gyümölcsöket jobb száraz üdőkben, nyárban s ősszel, mint télben enni. Ha pedig a szükség kényszerít, hogy télben és tavasszal gyümölcsöt egyél hasad megindítására, étel után hasznosan veheted aszu szőlőt magvával együtt, csakhogy semmit felül reá ne igyál. Ha valami nedves gyümölcsöt akarsz étel előtt enni, mely hasadat tisztítja, hasznos lészen telelő fejér szőlőt forró vízbe meríteni, aztán mindjárt hideg vízben, s úgy magvát kivéve enni."
A kinyert szőlőmagok ismét értékesek, hisz porrá őrölve és a liszthez keverve kellemes fűszeres ízt adnak a süteményeknek. A magok antibiotikus hatására utal az a gyümölcstárolási mód, amikor a gyümölcsöket frissen eltartották édes szőlőből kipréselt magok között. A szőlőmagokból emellett - hideg sajtolással - értékes, vértisztító hatású, ízletes étolajat préselnek ki. Ennek hagyománya napjainkban újra feléledt - érdemes lenne ehhez szüret idején minél több szőlősgazdának közösen egy nagyobb teljesítményű olajprést működtetni.
A szőlő levelei, gyenge hajtásai, a levélkacsok és zsenge termései kellemesen savanykás ízt és illatot adnak az eltett savanyúságoknak és minden ételnek. Erről több ízben szól Lippai János 1667-ben írt Posoni kert című művében. "Némelyek szőlőlevéllel födik be az aprított káposzta rendeket, s megint káposztát nyomnak reá. S mikor pedig főzni köll (a savanyú káposztát), kivetik a szőlőlevelet." Az uborka "becsinálásánál" így járnak el: "Némelyek nyers kaprot vésznek és szőlőlevelet, avagy baracklevelet együtt; azt egy hordócskába rakják, arra megént uborkát, megént levelet, míg megtelik az edény. Ha ki úgy akarja, nyers szőlő csutkáját is vethet hozzá, s szederint (kacsot). Aztán friss vízbe kevés sót tesznek, az uborkára töltik, hogy azon felül légyen, s kővel megnyomtatják; így négy vagy öt nap alatt megsavanyoszik." "Egresből, éretlen szőlőből, ha kifacsarják a levét, és ha ki akarja megfőzi egy kevéssé, s megtisztított nádmézet tészen belé, jó ízű litárium (sűrítmény) lészen. Ha ecet helyett akarnak véle élni, nem szükség a nádméz belé. Az erőtlen (éretlen) szőlőt egészben is csinálják, főképpen a szagos szőlőt; de ne légyen igen kemény, hanem egy kevéssé lágy. Szedd le ezt a csutkájárúl, avagy hagyd annak a felét rajta, mesd mindeniket hosszattában kétfelé."
Egészséges, jóízű készítmények azonban csak jó fajtájú, betegségektől és vegyszer-maradványoktól mentes szőlőből készülhetnek. Ehhez jó szívvel ajánlhatjuk olvasóinknak a hazai nemesítésű, betegségeknek ellenálló fajtákat.