Oroszlánfej, nyusziszív

A kertvárosi családi ház portájának hátsó részén, jól zárható, takaros, tiszta helyen sorakoznak a fém etetős-itatós ketrecek. Bennük négy anyanyúl: a rangidős Rolli, a fehéres színű Baba, a hamvasszürke Tipi és a rozsdabarna Tappancs. Az utódlásról a kaukázusi származású Szőnyeg gondoskodik. A negyedikes gimnazista Kecskeméti Nikoletta és tízéves húga, Lilla elzárja a szintén családi kedvenceknek számító kutyákat. Azt mondják, nem miattam, hiszen barátságosak.
- Négy éve kaptam apukámtól ajándékba egy aranyos oroszlánfejű nyuszit. Sajnos akkor még nem voltak jól zárható ketreceink, és az első Rolli valahogy kiszabadult a kertbe. Mire észrevettük, a kutyák megfojtották - meséli Niki. - Megsirattam, eltemettem. Aztán addig könyörögtem, míg kaptam egy másik oroszlánfejű nőstényt, azt szintén Rollinak neveztem el. Ő az! - mutatja a legtágasabb, legkényelmesebb ketrecben, amelyet a lányok "csecsemőotthonnak" is hívnak. - Rolli nemrég ötöt fialt, a testvéreit már elajándékoztam. Most a kicsinek is keresünk gazdit. Ha nem sikerül, elvisszük majd az állatkereskedésbe, négyezer-ötszáz forintot kérnek érte.
- Miben más ez a fajta, mint a többi?
- Az első Rolli előtt nem volt más nyulam. Vidékről származó szüleim, vállalkozó apukám és tanárnő anyukám tanított meg a gondozásukra. Meg utánanéztem az interneten. Belgiumban tenyésztették ki ezt a fajtát, a svájci rókanyúl és belga törpe nyúl keresztezéséből. Jellemzője, hogy fején sörényes a szőrzet, és termete, füle is kisebb az átlagosnál. Rengeteg színváltozata van. Az angoloknál ebben nincs megkötés, Amerikában igen. Ott a súlyát is 1,7 kilogrammban határozták meg. Pofácskája az oroszlánéra emlékeztet, egyébként táplálkozásban, tartási körülményeiben nem nagyon különbözik a hagyományos nyusziktól. Kisebb ketrecre, nagyobb tisztaságra és rögzíthető itatóra van szükségük, mert nagyon szeretik a vizet. És szerintem okosabbak, szelídebbek, jobban idomíthatóbbak. Panellakásban is jól elvannak, mert ha úgy nevelik, alomra járók, szobatiszták lesznek. Egyik ismerősöm például pórázon sétáltatja.
- Az egy nyusziból időközben valóságos tenyészet lett, és Lilla is betársult a gondozásukba. Vannak kedvenceitek?
- Rolli Nikié, az enyém pedig most ő - öleli magához Babát Lilla. - Az előző, szegény Kormi, meghalt valami betegségben. Ennyi nyuszi nekünk bőven elég, azért is osztjuk szét mindig a szaporulatot. Két ember is kevés hozzájuk, ha elzárjuk a kutyákat és szabadon engedjük őket. Borzasztóan élvezik a futkározást. Olyan fürgék, hogy alig lehet megfogni őket. Szélre, huzatra, erős napfényre érzékenyek, a meleget viszont szeretik. Tavasszal és nyáron engedjük az utódlást, Rollinak például idén ez volt az utolsó fialása. Télen központi fűtéses házunk alagsorában tanyáznak, mert itt megfáznának.
- Az állatok iránti szeretet, hiszen teknősötök is van, pályaválasztásotokat is meghatározza majd?
- Az enyémet nem, érettségi után programozó matematikus szeretnék lenni - mondja Nikoletta. - Már saját honlapot is szerkesztettem az oroszlánfejű törpe nyulakról.
- Én szívesen eldolgoznék egy állatmenhelyen. Az állatorvosságtól az tart vissza - simogatja gyengéden Baba selymes szőrét Lilla -, hogy irtózóm a vér látványától.