Bajuszból gyógytea

A népi gyógyászatban a mézes kukoricamag teát köhögés csillapítására és torokfájás ellen itták. Régen a bibeszálakat és a torzsákat borító felleveleket megszárították és gyógyteát főztek belőle, vizelési panaszok esetén fogyasztották. A növény füstjének belélegzését is jótékony hatásúnak tartották.
A cső bibeszálaiból napjainkban is készítenek gyógyteát. Ez tulajdonképpen a kukoricahaj vagy bajusz, amit még zölden, a beporzás előtt kell levágni és árnyékban megszárítani, majd papírzacskóban száraz, hűvös helyen tárolni. A bajusz értékes illóolajokat, cseranyagot, szilícium-dioxidot tartalmaz, gazdag továbbá K- és E-vitaminban, valamint karotinban is. Teáját elsősorban húgyúti betegségek esetén, vesekő és vesehomok megelőzésére ajánlják. Nemcsak vizelethajtó hatása miatt isszák, ugyanis zsírtalanító hatása folytán gyakori alapanyaga a fogyasztó teakeverékeknek is. A kukoricatea elkészítése egyszerű: egy púpozott teáskanál kukoricahajat negyed liter forró vízzel leöntünk, rövid ideig állni hagyjuk, és édesítés nélkül fogyasztjuk.
Gyógyhatású a kukoricamag keményítője is, hintőporok, púderek, tabletták gyártásához segédanyagként használják. A csírájából nyert olaj szintén egészséges, a mediterrán országok konyháiban majdnem olyan gyakori, mint az olívaolaj.