Bozsik gazda tollából

Amikor 1494-ben Kolumbusz Kristóf hajóján a paprika Európába érkezett, még senki sem sejtette, hogy ez a tengerentúli növény egyszer majd magyar specialitás lesz. Diego Chanca hajóorvosnak köszönhetjük, hogy eljutott az ókontinensre.
Széchy Margit, Zrínyi Miklós nevelőanyja már az 1570-es években termesztett paprikát, jóllehet azt a típust jelenleg fűszerpaprikának nevezi a szakma. Nem véletlen a régi "törökbors" elnevezés, hiszen a győzhetetlen padisah katonái hozták be ezt a fűszert Budavár eleste után.
A fűszerpaprikát szerte a nagyvilágban termesztik. Amerikában olyan fellegvárai vannak, mint Mexikó és Brazília. Vele szemben az étkezési paprikát nem sorolják a fontos növények közé. A szakirodalom ezt állítja, és ez bizonyára nekünk, magyaroknak, már-már hihetetlenül hangzik. Ma már azt is hitetlenkedve olvassuk, hogy az étkezési paprika változatai a XIX. század végéig ismeretlenek voltak Magyarországon. Zatykó Lajos egyetemi tanár könyvében például az áll, hogy az első nagy bogyójú, paradicsom alakú és kosszarvú típusokat a török megszállás elől Magyarországra települt bolgárkertészek hozták magukkal, és ők is terjesztették el magyar földön nemcsak a paprikafajtákat, hanem a termesztéstechnológiát is.
Lajosmizsén Dusnoki Sándor mintegy húsz hektáron termeszti szabadföldi körülmények között a paprikát. Különleges bakhátas, fekete fóliás módszerrel, az ikersorok között csepegtető öntözőcső húzódik, amely nemcsak a vizet, hanem a tápanyagot is eljuttatja a növényekhez. Nemcsak az intenzív termesztési módszer különleges, hanem a fajták is. Az egyik a pepperoni fajta, amelyet "feferóninak" mondanak sokan. Ez a hosszú, vékony, csavart alakú fajta a törökök kedvence. Akkor kell szüretelni, amikor a termések színe zöldből sárgára változik. A magyar gazdák elsősorban konzervipari feldolgozásra termesztik, kiváló savanyúság készíthető belőle. Az olasz konyhában a pizzák egyik fontos tartozéka. Van édes és méregerős változata is. Érdekes, hogy az édes típusok iránt sokkal nagyobb az igény.
A gazda másik különlegessége a kápia paprika, amely Bulgáriából érkezett hozzánk. Nagyon szép égővörösre színeződik, amikor teljesen megérik, de zölden is fogyasztják. (Kirakható belőle a magyar trikolór, ha egy hasonló formájú fehér paprikával kombinálják a piros és a zöld terméseket.) Ennek is az édes típusai hódítanak.
A chili paprika ezzel szemben méregerős. Jellegzetesen elhegyesedő húsos terméseit csak óvatosan fogyasszuk, mert olyan, mintha parazsat ennénk. Savanyítani is szokták, konzervüzemek paprikakrémet készítenek belőle.
Az étkezési paprikák gazdag választékában könnyen elveszünk, több mint tíztucatnyi fajta közül választhatunk. A kaliforniai paprika például már a kiskertekben is megtalálható. Olyan különlegességet is láthatunk a kertészeti tanszékek kísérleteiben, amelyeknek mind a termése, mind a levele lila. Vagy pedig csak a termés lila, a levél pedig hagyományos zöld. De továbbra is népszerűek az olyan, régi, értékes fajták, mint például a Fehérözön, a Táltos, a HRF, a Hatvani, az Almapaprika, a Cecei, a Szentesi és a Soroksári.
A paprika nagyon egészséges zöldség, hiszen száz grammja 150-250 milligramm C-vitamint tartalmaz (egy felnőtt ember napi szükséglete 20 milligramm). Az érett piros paprika karotintartalma megegyezik a sárgarépáéval, a benne lévő B1 és B2 vitamin szintén fedezi szükségleteinket, ráadásul szerves kötésben, azaz a szervezet számára azonnal felvehető módon. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a paprika "élő gyógyszertár", érdemes otthon is termeszteni, hogy családunkat ellássuk értékes vitaminforrással.