Kutyaposta

No, ebben aztán kevés az egyetértés kutyások és nem kutyások között. Mégpedig egész egyszerűen azért, mert a kutyatartók nem érzik zavarónak az ugatást, leginkább annak tartják, ami: négylábú társuk kommunikálni kíván velük. Ezért aztán ugat, nyüszít, tutul, vonít, morog, vinynyog, csahol - attól függően, hogy boldog vagy bánatos, fél vagy éppenséggel ellenséget jelez. Mit hall mindebből a kutyátlan ember - legfeljebb azt, hogy a kutya ugat. Esetleg cizelláltabban: az a rohadt kutya már megint egész nap vonít...
Valljuk be: kutyaugatás és kutyaharapás ügyben meglehetősen álságos álláspontot tanúsítunk. Ugyanis lényegében pontosan e két tulajdonságáért választottuk magunk mellé, tán százezer éve, hűséges négylábú társunkat: hangos szavával jelezte az idegen közeledését, éles fogával pedig megvédett bennünket és segített vadászatunkban. Mára e két legfőbb jó tulajdonságából csupa negatívum lett: az ugatás zavarja a szomszédot, a harapás pedig botrányt, rosszabb esetben súlyos sérüléseket okoz, pereket, hatósági eljárásokat von maga után.
Holott a közmondás is azt tartja: a kutyaugatás nem hallatszik az égig. Vagyis nem biztos, hogy ez lenne a legnagyobb baja az emberiségnek... A kakas kukorékolása, a madarak csiripelése, a béka brekegése - ezek a zajok mind a természetből erednek; csak örülhet az - és általában örül is -, aki olyan környezetben lakik, ahol ezekre a neszekre ébred vagy hajtja fejét álomra. A patak csobogása, a szél zúgása, az eső kopogása, a kutya, a macska, a béka és a rigó hangjai nélkül süket csend venne körül bennünket.
Pont ezekkel volna baj? Hát a villamos, a busz, az autóforgalom, a kamion, a hajnalban érkező szemetes, a város zúgása, a repülőgépek fel- és leszállása vagy mondjuk a harangszó - az rendben van? Azzal nincs baj?
Hogy mennyire másként gondolkodunk - íme, két új találmány. Az egyik gyártója azt ígéri, hogy leszoktatja kutyánkat a fölös ugatásról. A nyakörvre helyezett kis készülék ultrahang kibocsátásával folyamatosan "válaszol" a kutyaugatásra. A meghatározott frekvencia az állatot ugyan nem bántja, de a mégiscsak kellemetlen hatást a kutyák hamar megtanulják kapcsolatba hozni saját ugatásukkal. Így a kis masina fokozatosan szoktatja le a négylábúakat a túlzott hangadásról.
Mások pedig pont fordítva: kutya híján is kutyaugatásra vágynak. Nekik meg egy elektronikus kutyaharsonát ajánlanak, amely, időnként bekapcsolva, igen hangos ugatást hallat. A hangzást véletlenszám-generátor vezérli - soha nem ismétlődik -, és ajtón vagy falon keresztül nem lehet megkülönböztetni az igazi kutyaugatástól.
Hát, nagyjából ennyire vagyunk egyformák. Ami egy kertes-házas övezetben nem létező probléma, lehet, hogy egy tízemeletes panelházban már komoly veszekedés forrása lesz. (No, persze rögtön az ütvefúró után...)
Egyébként meg nyakunkon András-nap, amikor is a lányoknak számtalan praktikát, jósló cselekményt kell végezniük, hogy megtudják: ki lesz a férjük. E napon például, ha kifülelik, honnan hallatszik a kutyaugatás - hát pontosan abból az irányból várhatják leendő férjüket. Ki megy itt férjhez, kutyaugatás nélkül...?