Olajfa dézsában

Megfigyelték azt is, hogy kevesebb ember lesz rákos, főleg az emésztőrendszer, illetve a mell rosszindulatú daganatai ritkábbak ott. Ezt annak is köszönhetik, hogy havonta átlag egy liter olívaolajat fogyasztanak el. Bizonyára sokan kíváncsiak rá, milyen is az a növény, melynek termése az egészséges táplálkozást szolgálja?
Az olajfa a mediterrán táj jellegzetes növénye, a nyugalom, a termékenység és a béke jelképévé vált. Termését úgyszólván aranyként becsülték: az ókori Róma kocsihajtó viadalain például öt tonna extra szűz (hidegen sajtolt) olívaolaj volt a győztes nyereménye, ami a mostani piaci árakat tekintve is rangos elismerés. A fa őshazája Kis-Ázsia lehetett, ma azonban elsősorban a Földközi-tenger partján termesztik, Amerikában, Ausztráliában, Új-Zélandon is gyakori. Görögországban és Olaszországban volt szerencsém tengerparti olajfaültetvényben sétálni, ez a környezet valóban maga a megtestesült nyugalom volt. Megfigyelhettem, hogy a növény levelei bőrszerűek, ezüstösek, örökzöldek, károsodás nélkül elviselik a hosszú, száraz nyarakat. Nem ritka a több száz éves, göcsörtös ágú, szerteágazó törzsű famatuzsálem. Sokoldalú növény: elsősorban olajtartalmú, csonthéjas terméséért termesztik, de kemény fája barkácsolásra alkalmas. Olajágból készült koszorúval sikeres sportolókat volt szokás megjutalmazni.
Az olajfa májusban virágzik, bogyói június végén kezdenek növekedni. Színük folyamatosan változik a zöldtől a bíboron át egészen a feketéig. A gyümölcs novemberre érik be, ekkor kezdődik a szüret. A világoszöld, kemény magvú bogyók éretlen állapotban 15-35 százalék olajat tartalmaznak, közvetlen fogyasztásra ezek a legalkalmasabbak. Olajpréseléshez a teljesen érett, sötétlila színűeket használják fel. A bogyóból kinyert olajat nemcsak étkezésre használják, fontos alapanyaga gyógyszereknek, oldószereknek és kozmetikai cikkeknek.
Sajnos hazánkban általában nem terem meg a bogyó, de olajfát mi is nevelhetünk úgy, mint ahogy például leandert. Nem kell túl nagy szaktudás a tartásához, napos teraszon vagy nyáron a kertünkben szépen eléldegél. Mivel dézsában tartjuk, gyökerei nem tudnak mélyre hatolni, tehát rendszeresen öntözni és trágyázni kell. Télire világos, fagymentes helyre vigyük. Sötétben is teleltethetjük, de azt nehezen viseli el, felkopaszodik. Nálunk lassan fejlődik, ritkán nő meg két méternél magasabbra. Mutatós dísze lehet a kertnek, a terasznak, főleg, ha metszéssel megfelelő alakúra formázzák. Illatos sárga virágai nálunk júliusban-augusztusban nyílnak. Hosszú, meleg nyár esetén bogyót is érlel, de arra a pár szemre persze nem alapozhatjuk egészséges táplálkozásunkat.