Telelés hereűzés után

A család legnépesebb rétegének, a dolgozóknak vagy munkásméheknek a számát novemberre hozzávetőleg harmadára, a biztonságos minimumra csökkentik. Az áttelelő állomány nemcsak számában különbözik az előző nemzedéktől, hanem biológiailag is. Testükben nagyobb a fehérje és a zsír részaránya. Ez a többlet a hideg átvészeléséhez kell, de szükség lesz rá az első tavaszi nemzedék felneveléséhez is. A kettős célt a család úgy valósíthatja meg tökéletesen, ha a téli fészek lépeiben tárolt és a méhek testébe beépült tartalék élelemmel egyaránt jól gazdálkodik.
A méhközösségek a biztonságos telelésnek rendelnek alá szinte mindent. A hőigényes ténykedéseket - például a viaszépítést vagy a fiasításnevelést - szüneteltetik. A tojás alakú gömbben való összehúzódás is az optimális hőgazdálkodást segíti. Ily módon a telelőfürt nagyságát, a külső hőmérséklethez igazodva, úgy változtatják, hogy a gömb belső hője a lehető legkevésbé ingadozzon. A heréket is kiűzik a kaptárból, mert rájuk ősztől tavaszig nincs szükség. A herék a megtermékenyítés nélkül maradt petékből fejlődnek, s egyetlen feladatuk a méhcsalád életét továbbvivő anyákkal való párzás. A nászrepülésen a méhanyákat valóságos herefelhők üldözik, s a párzás a levegőben, véletlenszerűen következik be. Télre a kaptárban nem marad felesleges létszám, és szükségtelen munka nem zajlik.
A biztonságos telelés feltételei: fiatal, egészséges anya, optimális koröszszetétel, megfelelő erőnlét, elegendő élelem, száraz kaptár, igény szerinti takarás és a rágcsálók elleni védelem. Ha mindezek megvannak, a méhész dolga csupán a külső feltételek, a csend és a nyugalom fölötti őrködés. Ez egyebek mellett a harkályok és a cinkék nyugtalanságot kiváltó kopogtatásának megelőzéséből áll. Csonka Imre kaposvári méhész ajánlja madárháló kifeszítését a méhes fölé vagy a kaptársor fekete fóliás, illetve kátránypapíros takarását.