Üzenjük

Tóthpál Dénes, Baja
Az alma és a dió (melegebb helyeken még a kajszi) férgességét okozó almamoly ellen a leghatásosabb környezetkímélő védekezés a fák törzsére kirakott hullámpapír övekkel (hernyófogó övekkel) végrehajtott csapdázás. A veszélyeztetett fákra az öveket - a talajtól legalább húsz centiméter magasságban - május végétől teszik fel, és a gyümölcs szüretéig 10-14 naponta újakra cserélik. A lehullott férges gyümölcsből ugyanis a kártevő visszamászik a fatörzsre, és ott bebábozódva áttelel. A mélynyugalomban lévő fák téli törzsmeszelésével, a tél végi fatisztogatási munkák és lemosó permetezés elvégzésével gyéríthető a számuk. Emellett sok kártevőt elpusztíthatnak az énekes madarak (harkályok, cinkék, csuszkák) is, ha a vegyszeres "védekezés" nem űzte el e hasznos élőlényeket.
Ezzel a példával ismét felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy a permetezés hosszú időre kiváltható egy kicsit több munkával és odafigyeléssel. A fák törzsére feltett hernyófogó övekben ugyanis a kártevők természetes ellenségei - fürkészdarazsak, fűrkészlegyek - is megtelepedhetnek. Éppen ezért a lecserélt öveket nem égetjük el, hanem egy - oldalain három-négy milliméter lyukbőségű hálóval lezárt - ládába helyezzük, amelyből kelés után a nagyméretű kártevők nem juthatnak ki, de a kisebb testű természetes ellenségek kirepülhetnek. A kártevők parazitái így elszaporodnak, és az almamoly mellett más veszélyes kártevőket is (szőlő-, gyümölcsmolyok, rózsamoly, sodrómolyok, iloncák) elpusztíthatnak. (A kártevőkbe tojják a tojásaikat, és kikelő lárváik felélik a kártevők testét.) Ha nem vegyszerekkel irtjuk a rovarokat, akkor az egyre nagyobb számban megtelepedő természetes ellenségeik gyakorlatilag a tűréshatár alá szoríthatják a kártételüket. A természetes ellenségek között említést érdemelnek még a gyümölcsfapoloskák és a fülbemászók is.
A poloskák főként erdei környezetben szaporodnak el, és jelentősen ritkítják a levéltetveket, a molylepkéket, a gyűrűspilléket és a veszélyes mértékben felszaporodott körtelevélbolhákat is.
A fülbemászók külön is figyelmet érdemelnek. Gyomortartalmuk vizsgálata során megállapították, hogy táplálékuk elsősorban kártevőkből - molylepkékből, vértetvekből, pajzstetvekből, levéltetvekből, rovarlárvákból, hernyókból, rovartojásokból - áll. Tapasztalatok szerint tömeges elszaporodásuk esetén kártevőegyüttesek visszaszorítására is képesek, így a biológiai védekezésben fontos szerepet töltenek be. A fülbemászók télire a talaj öt-tíz centiméteres felső rétegébe húzódnak vissza. Áprilistól már a következő nemzedék is részt vesz a kártevő-mentesítésben. Éjszakánként a talajszinten, növényeken, fák kéregrepedéseiben, sőt a lombkoronában is felfalják az útjukba kerülő kártevőket.
Mindezen hasznos rovarok kímélésére a permetezéseket csak szükség esetén, és akkor is csak környezetbarát szerekkel végezzük el!

Gelencsér Péter Pál, Mátraalja
A dajkaerdő gyorsan növő és általában rövid életű fafajokból áll, amelyek védelmében az igényesebb fajták felcseperedhetnek. Dajkaerdőről lehet akkor is beszélni, ha egy már beállt erdő vagy park idős fáinak védelmében növekednek a fiatal növények. Ezzel a hagyományosan jól bevált fatelepítési módszerrel folyamatosan ifjítható, különböző fajokkal gyarapítható egy-egy zöldterület. Mindez anélkül, hogy az idős egyedek eltávolítása miatt a terület biológiai egyensúlyában bármilyen kár keletkezne.