Üzenjük

Thorma Gábor, Baja
A paradicsom leveleinek pöndörödése, hirtelen megfeketedése, majd leszáradása, a bogyók fekete berothadása, a tövek gyors pusztulása a paradicsomvészt okozó gomba fertőzésének a következménye. A peronoszpórafélékhez tartozó kórokozó régebben nem okozott ilyen nagy károkat. Az utóbbi évtizedben Amerikából bekerült a gombának egy virulensebb törzse, amely a már honosnak a hatását oly mértékben felerősítette, hogy védekezés hiányában egy fertőzés néhány nap alatt elpusztíthat teljes ültetvényeket. A kórokozó a szőlőt károsító gombának is kedvező éghajlaton terjed, és ugyancsak a hűvös, mély fekvésű területeken nagyobb a fertőzés veszélye. A kártétel megelőzésére ajánlott rezes permetezés hatásos mind a szőlőperonoszpóra, mind a paradicsomvész ellen. Ez utóbbinál azonban a termés folyamatos érése miatt az élelmezés-egészségügyi várakozási időt - paradicsomnál általában hét nap - nagyon fontos figyelembe venni. Csapadékos időben hét-tíz naponként javasolt a tövek alapos permetezése, ilyenkor a szedésérett termések begyűjtése után szokták elvégezni a műveletet.
Az eddigi megfigyelések szerint még nem találtak olyan fajtákat, amelyek hazai körülmények között is ellenállóak lennének a paradicsomvésszel szemben. Távlatosan azonban a - korábban vegyszermentesen is sikerrel termeszthető - paradicsom rendszeres permetezése gazdaságossági, egészség- és környezetvédelmi megfontolásból is nagyon hátrányossá válhat. A problémát vetésváltással, a termőhely jó megválasztásával lehet megoldani. Jól átszellőző, gyorsan felmelegedő területre kell ültetni, kerülni kell a túltrágyázást és túlöntözést, valamint fontos a laza, szellős lombfelület kialakítása. Mindezek mellett a betegséget jobban tűrő fajták termesztése adná a biztos megoldást.
Ehhez tapasztalataikkal olvasóink is hozzájárulhatnak, hiszen minden komoly fertőzés esetén feltűnnek olyan egyedek, amelyek a járványos területen alig vagy egyáltalán nem károsodnak. Ezek a paradicsomtövek a pusztuló állományban is - részben vagy egészben - zöldek maradnak, és be is érlelik a termésüket. Ilyenkor környezetükből el kell távolítani a kipusztult egyedeket, a megmaradtakat meg kell tisztítani a beteg részektől, és továbbnevelni. Érdemes az ilyen tövekről magot fogni, elszaporítani, és a kedvező adottságú utódok közül az ellenálló egyedeket továbbszaporítani. Pontosan így szelektálják a nemesítők is a kedvező tulajdonságú fajtákat.
Szelekcióra az alapfajok a legalkalmasabbak, a hibridek, különösen az F1-hybridek továbbszaporításra nem javasolhatók.

Három nyárspolgár jeligére
A pórsáfrány, más néven sáfrányos szeklice teljes virágnyílásban szedett szirmaiból engedélyezett ételfesték nyerhető, amelyből a sárga színanyag vízben és alkoholban, a vörös pedig zsírban oldódik. Ennek megfelelően készülnek szaflórsárga és szaflórvörös kivonatok, amelyekkel különféle gyógyászati termékeket, élelmiszereket, bort, szörpöt színezhetnek.
A megszárított szirmok közvetlenül felhasználva értékesebbek, mint a kivonatok. Egy kevés belőle szépen színezi a húslevest, ha forrás közben dobjuk bele. Kevés olajjal elkeverve díszíti a salátákat, leforrázva vagy alkoholban oldva arany színt ad a különböző italoknak. Ha a szirmokat - mértékkel - a tojók tápjához keverik, élénkebb színt kap tőle a tojás sárgája.