Bozsik gazda tollából

Történt egykoron gall földön, hogy Dom Pérignon szerzetesnek az egyik évben markánsan savas, kevésbé édes bora sikeredett. A legendás férfiú ezen nem keseredett el, hanem az üvegekben érlelt boraihoz egy kis "napfénypótlót" adott, ezzel kívánta elérni a megfelelő cukor-sav arányt. A borba kevert édesítőszer újra erjedni kezdett, hiszen alkoholos erjedéskor minden egyes molekula cukorból alkohol képződik - s közben szén-dioxid szabadul fel. Igen ám, de a jól ledugaszolt üvegekből a szén-dioxid nem tudott kiszabadulni. A mester pedig néhány hét múlva azt tapasztalta, hogy a felbontott palackokban - már amelyik nem robbant szét - finom, szénsavdús borital található. Ezt nevezzük manapság pezsgőnek.
A történet jól mutatja, hogy az első pezsgő is házilag készült, így bárki megpróbálhatja előállítani. Annál is inkább, hiszen egy tréfás borászmondás szerint "a csúcsborok csúcsa nem más, mint a saját bor". Ezek szerint nem lehet vitás, hogy a legjobb pezsgő - a saját pezsgő.
Az álpezsgő készítésének legegyszerűbb módja az, ha egy szódásüvegbe víz helyett finom bort töltünk, és a szén-dioxid patronból rátöltjük a hajtógázt. Finom habzó bort kapunk. Azért álpezsgő ez, mert a bortörvény szerint az igazi pezsgőben lévő szén-dioxidnak saját erjedésből kell származnia, nem lehet utántöltött ipari gáz.
Nemcsak szőlőből, hanem különféle gyümölcsökből is készíthetünk pezsgőt. Alapvetően a pezsgő felfedezésének történetéhez hasonlóan járunk el. Az első erjedés során a mustból újbor képződik. Amikor az újbor még egy kicsit mozog, tehát még nem fejeződött be végérvényesen az erjedése, hozzáadjuk az expedíciós likőrt. Ez a likőr sokféle lehet, attól függően, hogy milyen ízű pezsgőt szeretnénk. Lehet például óbor, konyak vagy olyan cukoroldat, amelyek segítségével különleges ízű pezsgőt nyerhetünk a második erjedés után. Attól függően édesítsük az expedíciós likőrt, hogy édes, félédes, félszáraz vagy száraz pezsgőt szeretnénk tenni az ünnepi asztalra.
A házi pezsgő készítése néhanapján balesettel is járt, amíg az emberek üvegpalackokkal dolgoztak, hiszen a megőrzött, eredeti pezsgősüveg is felrobbanhatott, ha olyan mértékű túlnyomás uralkodott benne, amit már nem bírt a rideg üveg elviselni. A biztonság érdekében érdemes kiürült ásványvizes palackokat használni. A második erjesztés során a palackokat ferdén, 45 fokos szögben, szájukkal lefelé helyezzük el a pincében vagy a hideg kamrában, hogy a képződő üledék a kupaknál gyűljön össze. A műanyag palack azért is előnyös, mert az üledék eltávolításának egyik lehetséges módja a fagyasztás: ha a fagyasztóba helyezzük a műanyag palackokat a második erjesztés végén, és a kupaknál lévő, üledékes pezsgő jéggé fagy, könnyebben eltávolítható, mintha folyadék lenne. A másik előny, hogy hidegben (nagyjából mínusz tíz fokon) a szén-dioxid nyomása sokkal kisebb, mintha ugyanaz a palack plusz tízfokos volna. Az üledéket mindig gyors mozdulattal távolítjuk el. A fagyott palackot tiszta csavaros kupakkal zárjuk le. A fagyasztásos eljárás gyenge pontja, hogy a pezsgőben lévő savak egy része kicsapódik, ezáltal pezsgőnk lágyabb lesz. Bár e lágyabbá válás előnyös is lehet abban az esetben, ha túl savasra sikerül a pezsgő. A savtompításnak ez a természetes módja régóta közismert a borászok körében.
Kívánom olvasóinknak, hogy akár saját pezsgővel koccintanak, akár boltban vásárolttal: szép és boldog legyen a 2007. esztendő!