Bozsik gazda tollából

A génbank olyan a gyümölcsök esetén, mint a valódi bankokban a trezorok. Ott találjuk azokat a kincseket, amelyek a jövőnek kamatozhatnak. Az almástermésűek (alma, körte, birs, naspolya) génbankja az újfehértói kutatóintézetben található. A lelkes szakemberek akár ingyen is adnak egy-egy fajtából, például szemzőhajtást vagy oltóvesszőt, hiszen szívügyük, hogy a már begyűjtött értékek ne vesszenek el.
Minden idők egyik legnagyobb gyümölcsfajta-kutatója, Bereczki Máté négykötetes, Gyümölcsészeti vázlatok című könyvében négyszáz körte, kétszáz alma és száz szilva részletes fajtaleírását közölte jó száz évvel ezelőtt. Hiányossága, hogy képek és rajzok nincsenek hozzá, így nagyon nehéz elképzelni a még sohasem látott gyümölcsöt. Manapság nagyon jó képes fajtaleírásokat lehet olvasni, ám ezekből meg gyakorta hiányoznak a régi fajták. Kár, mert az emberek szeretnék újra érezni a gyermekkor ízét, keresik apáik, nagyapáik gyümölcsfajtáit. Ebben nagy segítség, ha tudunk szemezni, oltani, mert a növénysebészeti beavatkozások révén szaporíthatjuk a régi, értékes fajtákat.
Az almák világában például ma is nagy sztár a Batul és a Ceglédi piros, szerepelnek is a Nemzeti fajtajegyzékben. A Batul kiváló téli alma, azt mondták róla, hogy úgy nő, mint erdőben a fa, jóformán alig kell gondozni. Ráadásul rendszeresen és bőven terem. Ugyanez vonatkozik a Húsvéti rozmaringra is. A Ceglédi piros viszont nyári alma. Küllemre is gyönyörű, savanykás ízével oltja a szomjat. A Fertődi téli alma is felveszi a versenyt külföldi társaival, a házikertek ékessége lehet.
Egy-egy külföldi fajta, mint az amerikai Jonatán és az angol Parker pepin (ez utóbbit a nép bőralmának, kormos almának is nevezi) már-már hungarikumnak számít, olyannyira megkedvelték a magyar emberek. Ma csupán a génbankokból tudjuk elővenni a Budai Domokos téli almát, a nyári érésű Kecskeméti vajalmát, a Nyári csíkos fűszerest, a Sikulai almát, a Simonffy pirosat, a Téli piros pogácsát és a Törökbálintot. Sokan ismerték a Nemes Sóvári almát, amely a XX. század elején a Nyírségben nagy becsben állt, mert áprilisig is jól elállt.
Nagy élmény átlapozni Bereczki Máté négyszázféle körtét bemutató fajtaleírását. A legendás mesternek, aki édesanyja segítségével még kisgyermekként megtanult oltani, ez volt a kedvenc gyümölcse. A körte egyébként érdekes gyümölcs, hiszen a legtöbb fajtája több száz éves. A Bosc kobak (más néven Alexander) 1800-ban született, Belgiumban. A Hardenpont téli vajkörtét 1759 óta termesztik. A Papkörtét 1760-ban találta egy lelkész Franciaországban, míg a Vilmoskörtét egy angol tanító fedezte fel a XVIII. században.
A magyar értékeket nem a Nagy szegfű körte képviseli, hiszen ez eredetileg német fajta, hanem például a Bohus vajkörte, a Fertődi rozsdás bergamott és az Ilonka. Közkedvelt fajta még a nyári érésű Árpával érő. A vérbélű körték már többnyire kikoptak a kertekből is, pedig igazi különlegességek.
Az alma és a körte egészségvédő szerepét elsősorban a sok rosttal magyarázzák az orvosok, ugyanis hatásosan méregteleníti a szervezetet. Nem véletlen az angol mondás, amely szerint naponta egy alma az orvost távol tartja. Ugyanez érvényes a pektinben dús birsre és naspolyára. A pektin szerepe felbecsülhetetlen, hiszen még a sugárkezelés hatásait is segít megszüntetni.
Birsből a Bereczki bőtermő fajta az ászok ásza. Ezt 1833-ban találta Bereczki Máté, ezért később róla nevezték el. A fajta időközben elkallódott, de most újra ott van a Nemzeti fajtajegyzéken, mint ahogy a Mezőtúri fajta is. Naspolyák közül a Szentesi rózsával karolható fel újból egyike a régi magyar értékeknek. Oltványai általában kaphatóak.