Csípje meg a fagy!

Szakemberhez fordultam, aki Pálfi Dénes köztiszteletben álló kertészhez irányított, mert nála látott valami hasonló növényt.
- Hat-nyolc éve találkoztam vele először - mondta a Keszthelyi Egyetem kertészeti tanszékén is oktató szakember. - Ausztráliából kaptam a magját, de semmit sem tudtam róla. Az biztos, hogy nem a fekete csucsor, valószínűleg annak egyik változata. Megkóstoltuk a fekete bogyót, nem ízlett, kidobtam. Azután újra találkoztam vele, a pölöskei szörpüzem gazdája, Bognár Kálmán kért meg, hogy végezzek próbatermesztést a német partnere által ajánlott növénnyel, mert színanyagnak szeretné termeltetni. Két évig foglalkoztam vele fóliában és szabad földön. Mivel nem egyszerre érnek a bogyók, nehéz lenne a gépi betakarítás, ezért úgy láttuk, nem erre a tájra való. Aztán hallottam, Ausztriából hoztak belőle az Őrségbe biotermelők, lekvárt főznek belőle. Óvatosan kezelném, mert mérgező növény. Nyersen semmiképpen sem fogyasztható a termése.
- Mire való, hogyan hasznosítható egyáltalán? - fordultam a kérdéssel Bognár Kálmánhoz a pölöskei szörpüzemben.
- Német üzletfelem ajánlotta termeltetésre, ezért kértem Pálfi Dénes véleményét. Utána nem foglalkoztam a növénnyel, mert terem nálunk több más, jól színező gyümölcs. Felhívtam a német partnert, aki elmondta, hogy a növény Afrikából származik, egyenlítői paradicsomnak hívják, mérgező. A színanyagát vonják ki, és természetes színezéknek használják.
Érdekes: mérgező, és mégis lekvárt főznek belőle! És eddig nem lehetett hallani megbetegedésről. Nem hagyott nyugodni az ügy, ezért folytattam a kutatást. Az interneten olvastam, hogy 2003-ban a kaposvári piacon árultak valami különleges áfonyát, és egy gyanakvó vásárló felhívta a hatóságok figyelmét, hogy az valószínűleg mérgező. Nem a fekete csucsor termése volt. A növényt a múzeum botanikusa azonosította, s kiderült, valóban főzhető belőle lekvár. A Zselicségben többen is termelik.
- Magam is megkóstoltam, kaptam egy kis üveg lekvárt - fogadott Juhász Magdolna, a kaposvári múzeum botanikusa. - Amikor megjelent a gyümölcs a piacon, szakember segítségével azonosítottuk. Nem a fekete csucsor volt, hanem annak egyik változata. Dél-Amerikából származik, Angliában is termesztik, és főleg lekvár készítésére használják.
- Solanint tartalmaz?
- Nem tudom. A szakirodalom nem tér ki rá. Mindenesetre nem lett tőle semmi bajom... Az angol neve: Garden Huckleberry.
Újra fel az internetre! A megadott név a találatok tömkelegét hozta angol és német nyelven. A képi illusztrációk a termesztési módról is eligazítanak, de sárga háromszögben felkiáltójel is látható rajtuk. Vagyis: vigyázat, a burgonyafélékhez tartozó növény mégsem egészen szelíd! Fő szabály, hogy csak a teljesen érett és fagy csípte bogyók alkalmasak lekvár, szörp készítésére, leginkább más gyümölccsel, például almával keverve. A zöld meg a kemény, fekete bogyók mérgezők!
Ezek után úgy döntöttem, inkább maradok a fekete ribizlinél és a fekete szedernél.