Dédelgetett kedvenceink

Vannak, akik a díszmadarak bezárását állatkínzásnak minősítik. Pedig az egzotikus díszmadarak megszokják a fogságot, sőt jól is érzik magukat, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy így is képesek szaporodni. Lehet persze állatkínzás is, ha gondozásuk, ápolásuk, tartásuk, táplálásuk nem megfelelő! Noha a díszmadaraknak ma már könyvtárnyi a szak- és ismeretterjesztő irodalma, a betegségek felismerése, még inkább gyógyítása állatorvosra tartozik. Ha a madár egy napnál hosszabb ideig nem eszik, gubbaszt, tollazata borzolt vagy a végbél tájékán a tollak a híg ürüléktől összetapadtak, sokáig ne kísérletezzünk saját gyógymódokkal! A mi feladatunk elsősorban a betegségek megelőzése - ami rögtön a beszerzéssel indul.
Ha új madarat hozunk a már meglévők mellé, a többitől elkülönítve, egy másik kalitkában tartsuk három-négy hétig, mert így az esetleges fertőző betegségektől megóvjuk a többi kedvencet. Egyre gyakoribb, hogy a kereskedésekben az állatokat antibiotikumokkal, vitaminokkal kezelik, ami kettős veszélyt rejthet: egyrészt elfedi egy esetleges baktériumos betegség tüneteit, így egészségesnek látszik a madár, másrészt a kórokozó ellenállóvá válik, így később, ha az állat megbetegszik, a gyógyszerre érzéketlen lesz. Az elkülönítés ideje alatt hozzá kell szoktatni az állatokat az új tartási és takarmányozási viszonyokhoz is.
Karácsonyra sokan ajándékoznak hobbiállatot, azonban nem mindenki számol ennek következményeivel. Mielőtt bármilyen hobbiállatot a lakásunkba vinnénk, gondoljuk át, alkalmasak vagyunk-e a tartására. Az állat nem játékszer, amit ha meguntunk, eldobhatunk. Van-e türelmünk, van-e elegendő szabad időnk? Csak annyi állatot tartsunk, ahányat a gyerek egyéb tevékenységei (tanulás, sportolás) mellett kényelmesen el tud látni. Okozhat-e az állat konfliktust a családban, esetleg a szomszédságban? Némelyik madár ugyanis olykor nem énekel, hanem szinte lármázik. Megvannak-e a feltételek a tartásra, takarmányozásra?
Állataink gondozását lehetőleg soha ne bízzuk másra, így szoknak igazán hozzánk, így válnak barátainkká. Bármennyire is szeretjük őket, ne puszilgassuk őket, mert nem szeretik azt, nem beszélve arról, hogy kitehetjük magunkat különféle fertőzéseknek. Ha simogatjuk kedvencünket, például egy kisemlőst, azt mindig lassú, nyugodt mozdulatokkal, a fejétől hátrafelé, a szőrzet mentén tegyük, mert nem szeretik, ha bundájukat felborzoljuk. A velük való bármilyen foglalkozás után mindig mossunk kezet! Ha influenzásak vagyunk, ne menjünk a közelükbe, mert például a kis rágcsálók egy része fogékony az emberi influenzára, s náluk súlyosabb lefolyású is lehet a betegség. Ha bármi rosszat tett a kisállat, ne büntessük veréssel! Ebben ugyanis a legtöbbször mi vagyunk a hibásak. Például a harapás leggyakoribb oka a kapkodó, hirtelen mozdulat.