Dutrára dobban a szív

- Miért éppen a Dutra? - kérdeztem az ötletgazdától kedvenc traktorai társaságában.
- Mert magyar - válaszolta némi daccal a hangjában. - A nehéz mezőgazdasági munkákra kifejlesztett erőgép megelőzte korát. Noha az egykori Vörös Csillag Traktorgyár szerelőcsarnoka még áll Csepelen, ám a traktorgyártás 1973-ban megszűnt. Politikai döntés alapján, Rába néven, Győrben még készítettek magyar erőgépeket egy ideig, aztán annak is vége szakadt. Úgy jártunk a traktorainkkal is, mint sok minden mással: ami magyar termék, az visszaszorul.
Valóban szebb napokat látott egykor a magyar traktor. Erről olvashatunk a Dutra és Rába traktorok honlapján is (www.dutra-raba-traktorok.fw.hu). Az internetes oldal elejének jelmondata szerint "Régen nagyokat alkottunk, körbejártuk a világot, majd eltűntünk." A Vörös Csillagban hajdanán legalább 70-75 ezer traktort gyártottak, s jutott belőlük külföldre is. Svédországba félezer Dutrát exportálhattunk. Egy ottani gazdálkodó fiának gyűjteményében 15 van belőle, jelenleg is működőképes állapotban.
Imádja a traktorokat az ötven hektáron gazdálkodó Nagy Vilmos is, de azért a Dutra dobogtatja meg igazán a szívét. Van is neki kettő. Az egyik, a Dutra-1000 típus már rendesen kidolgozta magát, de a talajmunkákat napjainkban is ezzel végzi. A volt szőnyi téesztől vette meg 1989-ben, amikor Németországban vállaltak fakitermelést. A németek csodájára jártak, pedig az erdőben nehézkesen mozgott. A másikat, a D4K típusút most újítja fel.
- Tagja vagyok minden olyan egyesületnek, amelyek az egykori magyar fejlesztésű és gyártású gépek hagyományait ápolják - mondja a gazda. - A Csepel Teherautó Egyesületben beszéltek rá: ha már annyira oda vagyok a Dutrákért, hát kezdeményezzek valamilyen szerveződést a traktorok bolondjainak is. Körülbelül harminc taggal indul a klub, aztán majd csak terjed a hírünk.
Talán nem véletlen, hogy Nagy Vilmos egyfajta lelki menedéknek tekinti a magyar gépeket. Több mint fél évszázada, a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény következtében telepítették ki szüleit a Felvidékről. Csak azért, mert magyarok voltak és a kollektív bűnösség rájuk is vonatkozott. Ő már Magyarországon született. Felesége is támogatja talán nem is annyira furcsa hóbortját. Mindent a Dutrákért! - mutat egy műszaki rajzra. A könyvespolcon bekötve sorakoznak a Mezőgazdasági Technika című szaklap példányai. Téli napokon olykor ellátogat a fővárosi Szabó Ervin könyvtárba, ahol az egykor volt magyar traktorgyárak dokumentációja után kutat. Kíváncsi rá, miken törték a fejüket abban az időben a konstruktőrök.

Kis magyar traktortörténet
Centenáriumi ünnepséget tartottak 2000-ben Kispesten. Akkor volt éppen száz éve, hogy lerakták a Hofherr & Schrantz cég magyarországi gyárának alapkövét. Mezőgazdasági erő- és munkagépeket gyártottak itt, amelyeket Közép-Európa-, majd világszerte ismertek és kedveltek. A K-26 és társai voltak a két világháború közötti traktortípusaik. Az államosítást követően Vörös Csillagra keresztelték a gyárat. Az ötvenes években a G-35, aztán a GS-35 lett a menő márka. Később Rhorer Emil főkonstruktőr Korbuly János gépészmérnökkel karöltve kifejlesztette a Dutra traktorcsaládot (UE-28, D4K stb.). Ezek voltak a világon az első összkerékhajtású traktorok, amelyekért alkotóik megosztott Kossuth-díjban részesültek. A nagy múltú üzem története 1973-ban annak ellenére - vagy éppen azért - véget ért, hogy a Hofherr-gyár jelmondata így hangzott: "Magyar föld, magyar gép, magyar kenyér!"